2014. július 29., kedd

NYÍLT LEVÉL ! Kedves Viktor!

Kedves Viktor! Első személyes találkozónkon 2005 őszén a felcsúti focipálya büféjének kerthelységében beszélgetésünk végén megkérdezted, hogy: „A Magyari korrekt volt-e?” A válaszom az volt, hogy nem. De avassuk be olvasóinkat, hogy ki is az a Magyari. Dr. Magyari József a Kossuth Nyomda vagyonát felszippantó Kossuth Holding első embere volt szinte a rendszerváltás óta. ’89-ben dobta át a secu, mint a TGM-et és a többieket erősíteni nálunk is a demokráciát. 20 év alatt Magyari maga alá gyűrte a köztársaságot, Orbánostól, Gyurcsányostól, elempéstől, jobbikostól, bíróságostól („Van az a pénz…”). Kossuth Holding az első számú felszámolócég volt Magyarországon, míg végül mégsem került fel a TEMPO nyomására a Nemzetgazdasági Minisztérium által vezetett felszámolói névjegyzékbe. Magyari már korábban lelépett a bőrdíványról névleg, már ami a Kossuth Holdingot illeti, átmentette Bajnai a Vértesi Erőmű élére. Ott sem lehetett sokáig maradása, mivel az Apostoli Magyar Királyság aranyrészvényével a kezemben gyakorolva a Szent Korona tulajdonosi jogait, addig libatolvajoztam Jóskát a közgyűléseken az őt kinevező miniszterelnökével (Bajnai) illetve a Magyarit továbbra is a hivatalába tartó utódjával (Orbán), hogy távozni kényszerült. Ahogy szokott lenni, Magyari elvtárs is felfelé bukott. Jelenleg Szingapúrban konzul. Felvetődik a kérdés, hogy Orbán házi bankárja, Töröcskei elvtárs Államadósság Kezelő Központ vezető által eltapsolt sok milliárdos államkötvénykezelői feladatokat lát-e el e messzi földön (offshore cégekre bízta e Széchenyi Bank tulajdonos a magyar államkötvényeket, melyek kézen közön egészében eltűntek, többnyire Szingapúrban)? Viktor, közérdekből kérdezem tőled, hogy Magyari vonatkozásában mik voltak azok a pozitív tényezők, hogy annak ellenére elláthat ilyen magas külszolgálatos állami feladatot, hogy több száz oldal lehallgatási jegyzőkönyvvel (NBH Nyom. 396/2003.) bizonyított tény, hogy bírókat vesztegetett meg bűnszervezeti alakzatban elkövetve, két évtizedes „munkássága” alatt közel 1.000.000 munkahelyet megszüntetve évi 500.000.000.000 (!) Ft-os csődvagyon vesztést előidézve? Helyettesed, Semjén elvtárs Parlamentben mondott magyarázata - mely szerint „A diaszpórában élő magyarok indentitásának felébresztése érdekében konzulokkal erősítettük meg a nagykövetségeket.” - nem elégséges, figyelemmel Magyari fentebb csak érintőlegesen taglalt nemzetpusztító tevékenységére. Miért is jutottatok így együtt az eszembe? Talán a Tusnádfürdőn minap elhangzott beszédedben hivatkoztál Szingapúrra, mint követendő példára, jutott a fülembe. Kecskemét, 2014.07.29. Üdvözlettel: Borbély József

2014. július 28., hétfő

Dokumentum: REGISZTRÁCIÓS NYILATKOZAT, Regisztrációs szám 333-10126

POS AM 1 no4.txt Utáni hatékony módosítás. 4. Mint benyújtani a Securities and Exchange Commission on február 1., 2005 Regisztrációs szám 333-10126 ================================================== ========================= Securities and Exchange Commission Washington, DC 20549 -------------------------------------------------- ------ Utáni hatékony módosítás 4. számú REGISZTRÁCIÓS NYILATKOZAT A B ütem a A értékpapír 1933 -------------------------------------------------- ------ MAGYAR KÖZTÁRSASÁG (Neve regisztráló) -------------------------------------------------- ------ Nagykövetsége a Magyar Köztársaság Hivatal a kereskedelmi biztos 150 East 58th Street, 33. emelet New York, NY 10155 (Neve és címe meghatalmazott képviselőjének az Egyesült Államok) Azt kérte, hogy a másolat hirdetmények és a kommunikáció a Securities and Exchange Commission címre kell küldeni: Maureen S. Brundage, Esq.. White & Case LLP 1155 Avenue of the Americas New York, NY 10036 -------------------------------------------------- ------ Hozzávetőleges időpontja megkezdésének tervezett értékesítése a nagyközönség: Időről- időre hatálybalépését követően a jelen regisztrációs nyilatkozatot. Az értékpapír által a regisztrációs nyilatkozatot fel kell ajánlani a a késleltetett vagy folyamatos értelmében Releases számú 33-6240 és 33-6424 az értékpapír törvény 1933. Az Eljárási Szabályzat 429 alatt az Értékpapír törvény 1933-ban, a Tájékoztató tartalmazza a regisztrációs nyilatkozatot is vonatkozik, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok korábban regisztrálva regisztrációs nyilatkozatok No. 33-74760 és No. 333-6898 és korábban nem értékesített az Egyesült Államokban. ================================================== ========================= Magyarázó megjegyzés Ez a utáni hatékony módosítás No. 4 a regisztráló regisztráció Nyilatkozat a B ütem (File No. 333-10126) kerül benyújtásra kizárólag a fájl a az új vagy módosított Exhibits (5) az (A), (5) a (B), (5), (C), (5), (D), (5) (E), (5), (F), és a (5) A (G) feltüntetett tartalma Regisztrációs nyilatkozat része II. Nincs változás történik I. része a regisztrációs nyilatkozatot, vagy bármely más rész A rész a regisztrációs nyilatkozatot. RÉSZ TARTALMA REGISZTRÁCIÓS NYILATKOZAT A Regisztrációs nyilatkozat áll: (1) Facing lap. (2) Kereszt referencia lemez. (3) I. rész, amely a tájékoztató. (4) Part II tartalmazó oldalak számozása II-1-től II-5. (5) A következő kiállítás: A. formája javasolt fiskális ügynöki szerződés. * B. formája javasolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (csatolt adókedvezmény formájában Ügynökség Megállapodás alatt A fent). * C. formája javasolt jegyzése megállapodás. * D. véleménye Jogi Osztályának az Államadósság Kezelő Ügynökséget, hogy a jogszerűségét a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. * E. véleménye a White & Case, hogy a jogszerűségét a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. * F. A hozzájárulás a Jogi Főosztály az Államadósság Kezelő Ügynökség (tartalmazza kiállítás D). * G. Az hozzájárulása White and Case (benne kiállítás E). * H. A hozzájárulás Dr. Draskovics Tibor, a pénzügyminiszter. _______________________ * Felülvizsgált változata csatolt, egyéb tartalmak és kiállítások korábban benyújtott. SIGNATURE Alapján a követelményeknek az értékpapír-törvény 1933-ban, a A Magyar Köztársaság megfelelő okozta ezt Módosítás No. 4 a Regisztrációs aláírandó nyilatkozat a nevében az alulírott, ahhoz megfelelő felhatalmazással, a város Budapest, Magyarország február 1-jén, 2005. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Jár el és ezen keresztül a Pénzügyminisztérium A: / s / Draskovics Tibor ------------------------------------------ Név: Dr. Draskovics Tibor Cím: pénzügyminiszter Képviseletre jogosult KÉPVISELŐ Alapján a követelményeknek az értékpapír-törvény 1933-ban, a Alulírott, a meghatalmazott képviselő, az Egyesült Államokban a Köztársaság, aláírta ezt Módosítás 4-es a Regisztrációs nyilatkozat a a város New York, New York, február 1-én, 2005. A: / s / Melinda Czagány ------------------------------------------ Név: Melinda Czagány Cím: kereskedelmi biztosa Nagykövetsége a Magyar Köztársaság EXHIBIT INDEX kiállítási tárgy szám leírás A. formája javasolt fiskális ügynöki szerződés. * B. formája javasolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (csatolt adókedvezmény formájában Ügynökség Megállapodás underA fent). * C. formája javasolt jegyzése megállapodás. * D. véleménye Jogi Osztályának az Államadósság Kezelő Ügynökséget, hogy a jogszerűségét a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. * E. véleménye a White & Case LLP, mint a jogszerűségét az adósság Securities. * F. A hozzájárulás a Jogi Főosztály az Államadósság Kezelő Ügynökség (tartalmazza kiállítás D). * G. Az hozzájárulása White and Case LLP (tartalmazza kiállítás E). * H. A hozzájárulás Dr. Draskovics Tibor, a pénzügyminiszter. ___________________ * Felülvizsgált változata csatolt, egyéb tartalmak és kiállítások korábban benyújtott. Hírforás: Készítette: Készítette: József Borbély

2014. június 20., péntek

Borbély József meghurcolása közéletünk hitványságát mutatja

Borbély József meghurcolása közéletünk hitványságát mutatja
Aki egy kicsit is járatos napjaink kusza, maffiaszerű politikai viszonyaiban, nyilván látja és tudja, hogy hazánkban sem jogállam (alkotmányosság, törvényesség), sem igazságosság, sem elemi tisztesség vagy együttérzés nincsen. Az ellenkezőjére annál inkább találhatunk példákat, s a mindenkori hatalom ostoba gőgjét, kirívó embertelenségét, következetes magyargyűlöletét jól tükrözi a most ismertetendő eset is, mely hajszál híján egy honfitársunk életébe került. Borbély József, a TEMPO Párt elnöke, társaival, köztük Minda Zoltánnal együtt, évek óta komoly küzdelmet folytat a korrupció, a vállalati és végrehajtói szervek törvénytelen, közérdekeket sértő, dzsungelszerű elburjánzásainak megszüntetéséért. Tiszteletre méltó az a szívósság és bátor elszántság, amellyel büntetőperek tucatjait kezdeményezték a százmilliókat eltüntető „cégek” vezetői ellen. Amennyire meg tudom ítélni (honlapjuk, rádió- és videofelvételeik alapján), mindig maximális felkészültséggel láttak neki az egyes feltárt ügyek bizonyításához; s noha jelentősebb győzelmeket nem arattak, az ország sorsát érdemben javítani nem tudták, nemegyszer a tanult bírókat, ügyészeket is megszégyenítő alapossággal képviselték igazukat. Kivették részüket a különböző ürügyekkel, banki csalásokkal az otthonukból elűzendő szerencsétlenek védelmében is. Borbély és Minda személyes tragédiájuk, fondorlatosan kisemmizett és tönkretett vállalkozásaik okán váltak „botcsinálta” ügyvéddé, de nyugodtan mondhatom, kiválóan megállták a helyüket. Egy ilyen alvilági közegben és elvetemült diktatúrában persze nem hiszek a pusztán „jogi úton kikényszerített rendszerváltásban” (ezt Antallék talán még megtehették volna!), azonban a „polgárok” közönye s a tömegtüntetések szétverése, kudarca miatt ők arra a meggyőződésre jutottak, hogy ilyen úton is eredményeket érhetnek el. A tények azonban világosan mutatják, hogy igazság(osság) csak törvényes, legitim állam berkeiben kereshető, míg egy erőszakos, zsarnoki rezsim csak egy általános népfölkelés és szabadságharc sikerre vitelével dönthető meg. (Én már régóta hirdetem, hogy fölösleges bármilyen „hazamentő terveket” dédelgetni, s bármire szövetkezni, ha azok elsődlegesen nem az országpusztító, áruló zsiványbanda elsöprésére irányulnak. A politika és a jog csak akkor működhet, ha megteremtjük a tisztaságát és becsületes játékszabályait.) Ettől függetlenül mindig méltányoltam Borbélyék eltérő véleményét, s őszintén kívántam nekik, hogy elérjék céljaikat. Csupán akkor vontam össze kissé a szemöldökömet, amikor Borbély Jóska „apostoli kormányzóvá” kiáltotta ki magát. Még azt sem vitatom, hogy meggondolatlanságában is a jó szándék vezette, sajnos azonban a puska fordítva sült el. Ahelyett, hogy újabb híveket szerzett volna, többségében azok is elpártoltak tőle, akik korábban rokonszenvvel nézték tevékenységét, sőt sokan egyenesen bolondnak nyilvánították. Van egy nagyjából hasonló eset, bizonyos Daka József „őfelsége” pünkösdi királysága, de egy szenilitásba hajló, 90 éves aggastyánnak ez könnyedén megbocsátható, hiszen valójában senkinek sem ártott vele. Borbély arra is hivatkozott, hogy megegyezett a „királlyal”, s tulajdonképpen ő nevezte ki tisztségére, noha utóbbi ezt határozottan tagadta (vagy egyszerűen csak elfelejtette). Megjegyzem, hogy történelmi mintáink szerint, amikor Magyarországon kormányzók regnáltak (lásd Hunyadi János, Kossuth Lajos, Horthy Miklós!), akkor vagy nem volt fölkent királyunk, vagy éppen trónfosztás alatt álltak. Ténylegesen uralkodó királyaink alatt legföljebb nádorispánok vitték az ügyeket, kormányzókra sohasem volt szükség. Valószínűleg ősi alkotmányunkkal is ütközött volna az efféle kettős hatalom, bár ebben nem vagyok tökéletesen biztos. A fönti – nem lényegtelen – epizód után térjünk vissza a főtémánkhoz. A hatalom bögyében (pártszínektől függetlenül) már régóta fekete bárány volt az eretnek Borbély József. Elképzelhető, hogy következetesen készültek őt „kicsinálni”, persze nyilván nem kormányzói minőségében, hanem azért, mert számos „kényes ügybe” beletenyerelt. A „legzsírosabb falat”, úgy tűnik, mindmáig a Kossuth Holding Válságkezelő és Felszámoló Zrt. volt, melynek „munkájával” kapcsolatban számos visszaélést és több százmilliós nagyságrendű sikkasztást tártak fel Borbélyék, valamint azt is, hogy alapvetően a cég nem jogosult semmilyen csődeljárási és felszámolási tevékenységre, tehát az összes cselekedete törvénytelen. Hogy mégis hosszú évekig gondtalanul, zökkenőmentesen folytathatta károkozását, az arra utal, hogy a polip messzire kiterjesztette karjait, azaz a legfelső gazdasági és politikai körökkel is szorosan összefonódott. Ha nem így lenne, akkor könnyen találhattak volna fogást Borbélyon és társain, ám ehelyett a bolsevizmusban megszokott, jól bevált koncepciós utat választották a pribékek, amikor rágalmazásért (és becsületsértésért) a holding egyik alkalmazottja, Kissné Ágics Ilona könyvvizsgáló feljelentette Borbélyt. Normál esetben ezt egy rutinszerű polgári peres eljárásnak kellett volna követnie, azonban 2012. december 7-én, minden hagyományt felrúgva, az eljáró zugbíró, Kajtár Gergely, ebből egy bűnügyet kreált, vagyis a magánvádat átadta az ügyész kezébe, s tárgyalás helyett Borbélyt előzetes letartóztatásba helyezte, az elmeszakértői vizsgálat megtagadásának hamis indokával. Ezzel alaposan mellényúlt, ugyanis a „vádlott” videofelvétellel igazolta, hogy az előírt időpontban és helyszínen pontosan megjelent, de 25-30 perces várakozás után sem kerülhetett sorra, mert az orvos, valamilyen elfoglaltságára hivatkozva, házon kívül tartózkodott. Borbély kommandósok általi megbilincselése és az Igazságügyi Minisztérium Elmeszakértői Intézetébe (IMEI) hurcolása rémmesékbe illő, ennél csak az volt brutálisabb, ahogyan ott bántak vele. Ismert, hogy a cucilista időkben hány ártatlan magyart tettek tönkre elektrosokkokkal, haloperidolos (el)kezelésekkel, és egyéb idegborzoló eszközökkel. Kész csoda, ha valaki egészsége és elmeállapota maradandó sérülése nélkül megúszta az ottani több hónapos vagy éves tortúrákat. Az amúgy is krónikus betegségekben szenvedő (cukorbaj, magas vérnyomás stb.), túlsúlyos Borbélyt teljesen elszigetelték a külvilágtól; telefonját elvették, kapcsolatot sem a családjával, sem a megbízott ügyvédjével (dr. Lippai László), de még orvosaival sem tarthatott, ráadásul életmentő gyógyszereitől is megfosztották. Hosszú ideig semmilyen felvilágosítást sem adtak hollétéről és hogylétéről, alig lehetett valamit kinyomozni róla és körülményeiről. Először egy hónapos „megfigyelésre utalták be”, amit a jelek szerint akár egy évre is meghosszabbítottak volna, ha csupán rajtuk múlik. Nem lehetetlen, hogy likvidálni akarták, ezt alátámasztják az orvosokhoz és ügyvédekhez intézett fenyegetések (pl. a kamarából való kizárásuk meglebegtetése) is. Ha nem terveztek volna ellene semmilyen disznóságot, akkor vajon miért nem engedték, hogy legalább a hozzátartozói és ügyvédje meglátogathassák? (Elvégre nem egy sorozatgyilkost, vagy veszélyes terroristát őriztek személyében. Ennél még a legagresszívebb cigánybűnözőkkel szemben is jóval nagyobb „empátiát és toleranciát” tanúsítanak.) Nem tudni, mit tettek Borbéllyal az intézetben (erre talán sohasem derül fény), de közel egyhónapnyi „vendégeskedés” után kb. 15 kilót fogyott, s január 2-án egy enyhébb lefolyású agyvérzést kapott, melynek következtében részlegesen megbénult. Roppant különös, hogy még ezek után –akár bele is halhatott volna szegény – sem vitték valódi kórházba (a tököli rabkórház aligha tartható annak, mert ide szállították), ahol megfelelően gyógyíthatták volna. (Reméljük, nem szenvedett végleges károsodást, s mielőbb képes lesz a fölépülésre.) Ez a lelketlen bánásmód széles körökben megütközést keltett, s orvosok, jogvédők, képviselők is kiálltak végre mellette (pl. Zagyva Gyula, Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás, Lengyel Károly stb.). Talán ennek is köszönhető, hogy nyögvenyelősen föloldották a szigorú látogatási tilalmat, majd, 2013. január 11-én, szabadon engedték. Mégse állíthatom, hogy happy enddel végződött minden, hiszen semmi sem zárult le, s fogalmunk sincs, mi lesz Borbély Jóska további sorsa. Tapasztalataim szerint, akit ezek a sátánfattyak kiszemeltek maguknak, azt gátlástalanul szét is marcangolják, ha újfent a tyúkszemükre lépked. Ha a népünk olyan lenne, hogy lelki kazánként fűtené a hazaszeretet és a nemzeti szolidaritás, akkor persze ezeknek a senkiházi hóhéroknak nem lenne könnyű dolga. Így azonban valamennyien számíthatunk arra, hogy a helyzetünk rohamos romlásával előbb-utóbb ismét odáig jutunk, hogy bárkit bármilyen címen eltüntethetnek, kiiktathatnak ebből a virtuális árnyékvilágból, aki szót emel ellenük, pláne tevőlegesen is szembeszáll velük. Bizony, kizárólag rajtunk múlik, hogy meddig tűrjük külső és belső parazitáink, lemészárolóink mohó tobzódását, s mikor ordítunk fel tengernyi kínunk nyomorúságában, hogy el innen rablók, ez a mi hazánk! Siklósi András internetfigyelo.wordpress.com nyomán