Mindenfelé a leépítés, az ellehetetlenítés zajlik érdekviszonyok szerint. Itt kilóra vették meg egymást, lettek lefizetve, 7-8 éve rabolnak.
A Szemétség legfelső foka
Győrben öt napja szó szerint az utcán él egy család, mert a végrehajtó kilakoltatta őket otthonukból, miután nem tudták tovább törleszteni megnövekedett devizahitelüket. A házaspártól a hatóságok a héten már elvitték két ötéves ikergyermekeiket, az édesanyától pedig megvonták a gyest is, mivel nincs állandó lakcíme.
Hírforrás: A Hírtv.
Jó mi? Elveszik a vagyonukat, lenyúlják a gyereiket, utána már gyes sincs.
- nem kell kifizetni- Kész megtakarítás! Sőt, még választainuk sem kell, - nem is lehet - hiszen bejelentett lakásuk sem maradt. Az meg kész haszon, hogy munkahelyük sem lehet, mert a lakáskérdéssel ez is megoldódott egyben.
Ma, ha Magyarországon ez van ez a szemétség, és ezen "nem lehet állítólag" változtatni, akkor itt már mindennek vége. Ez az ország nem a mienk, nem a magyaroké. Ez a maffia állama.
Mindenfelé a leépítés, az ellehetetlenítés zajlik érdekviszonyok szerint. Itt kilóra vették meg egymást, lettek lefizetve, 7-8 éve rabolnak. Milliárdokat tesznek zsebre, hisz látszata ebben az országban nincs semminek, nincs látszata a fejlődésnek , a gyarapodásnak meg főleg nincs, viszont az ellehetetlenítésnek meg annál inkább.
Itt családokat koholt fikciókkal lehetetlenítenek el már a látszatra sem adva, tehát mindenkit, akik a köreiken kívül esnek, vannak.
Keményen , minden szívfájdalom nélkül érzéketlenül játsszák a családok, az emberek vagyonát a maffia kezére. Teszik tönkre az életüket, az egészségüket, az élethez való jogukat tapossák a sárba, a gyerekek, gyerekeik életével jövőjével együtt. Közben pedig, röhögnek a markukba és pózolnak, csúsztathatják a megoldásokat, de legfőképpen a zsebeiket tömik közel 100 milliókkal.
Megalázzák a más munkakörben dolgozókat, a munkásokat az aljasságukkal, a minimális alacsony keretek közé behatárolt szintű jövedelmekkel, miközben saját maguk számára -szinte havi egy- egy ingatlan áráért - tömik havonta bérként a saját zsebüket.
Döbbenet a cinizmus, az mocskosság, az az érzéketlenség ami ezt a mocskot a szemétséget övezi.
Undorító, és kiábrándító, de nem is életszerű ez az egész.
Lehet, - amit éppen most tapasztalhatunk meg - , hogy az egészségügy tönkbevágása éppen ezt a megálmodott célt óhajtja realizálni, vagy megvalósítani?
