2008. december 10., szerda
ELNÖK ÚR ! TALÁN HA MÉGYESZER VÉGIGGONDOLNÁ......
ELNÖK ÚR !
TALÁN HA MÉGYESZER VÉGIGGONDOLNÁ......
Ma értesültem arról, hogy Solyom László a Magyar Köztársaság Elnöke megakadályozta, hogy az "Emberi Méltóságot" sértő bírók az elkövetett bűneikért helytálljanak a Magyar Bíróság előtt.
Még kérem a további részleteket a pontosításért, de azt gondolom így előzetesen, hogy ha ez igaz, akkor valami iszonyatosan nagy baj van itt e kis hazában.
Mert vagy Igaz Ember, vagy Hamis Ember, vagy Ingadozó Ember a Köztársasági Elnök.
Hogyis van ez Elnök úr ?
Ön harcoll a
SZÓLÁSSZABADSÁGÉRT,
SZEMÉLYI SZABADSÁGÉRT és
AZ EMBERI MÉLTÓSÁGÉRT?
Most mindenegyes magyar ember jogáért, vagy csak egyes emeberek, egyes jogaiért él és harol Ön, Elnök úr?
Idáig nagy tisztelője voltam Önnek, a tanusított magatartása miatt, amivel mindigis a hatalmasok, hatalmaskodóak összekapcsolódásainkak, érdekszövetségének az egyes személy érdekei ellen ható, a fenn sorolt érdeknek a védelmében tűnt fel.
De amennyiben igaz, hogy Ön bár kiállt az igazáért a mi szabadságjogainkért még a világ legbagyobb elnöki nyomásával is szemben, ugyanakkor a hazai bíró, ügyészi, ügyvédi, maffia szövetségek ellen, ezen együttes összeszövetkezés ellen, mint az emberi méltóságot is sértő személyek ellen nem járul hozzá, hogy magyar állampolgárok, emberi méltóságukban sértett személyek, saját védelmük érdekében igénybe vehessék a bírósági útat megakadályozza a bírósági eljárást ezen szerencsétlen állampolgárok védelmében, ha ez igaz, akkor ki kell fejeznem mélységes csalodottságomat az ön személyében.
Mert Ön ez által megsérti a Magyar alkotmányt, a törvény előtti egyenlőséget és a nemzetközi jogban írt egyenlő elbánás elvét is.
Ha ez igaz, akkor megfontolás tárgyává teszem, hogy az ön megkadályozó határozata ellen alkománybíroság indítványt tegyek.
Mert jól tudom, hogy itt két jog ütközik:
egyrészt a bírák szabad mérlegelési joga, hogy ítéletük szabadon hozhassák meg mindenféle külső kényszerhatás nélkül- mely hatás ebben az esetben a későbbi "Emberi méltóság sérelmére" elkövetett ítélet meghozatalának következményeképpen állítja bíróság elé az ítélkező bírót- másrészt viszont, a sérelmet elszenvedő "kisember igazsága, méltósága" kerül a mérlegre.
Eme két ellenérdekeltség közül úgy látszik, hogy a kissebb ellenállás irányában könnyebb még Önnek is a döntéshozatal.
Lehet itt ugyan lehetősége hivatkozni Önnek még arra a rémképre is, hogy ez az eset, bírák elleni hadjáratot indíthatna el.Nem tudom, a jövőbelátás képességét még nem birtoklom, de az is biztos, hogy ha nyilvánvaló érdeksérelmek elkövetését, legyen az akár "Szólásszabadság sérelme, Személyiségszabadság korlátozása, vagy Emberi méltóság sérelme , nem követi a jogszolgáltatás mindenkire kiható, megkülönböztetés nélküli mértéke szerinti eljárása, mind az elkövető, mind az elszenvedő részéről, akkor a jövőben pedig a hasonló bűnszővetkezések jönnek létre és búrjánzanak tova hihetetlen osztódási sebességgel mint a "lakásmaffia-perekben" megismert bűnözői és hatósági, törvényalkalmazói összeszövetkezések.
Mert mitől is félhetne a bíró, pontosabban milyen egyéb ható ok kényszerítené a bírót a saját "becsületméltóságán"(?) kívül ha ön kedves Elnök úr megakadályozza, hogy a "Kisembernek" is legyen Szólásszabadsága, Személyi szabadsága, Emberi méltósága, még akkoris, ha éppen nem kíséri hatalmas média-pankráció-közfelkiáltó:"jajj nekem" rivaldafényben való Elnöki szereplés és ez a Kisember is kereshesse igazát, ilyen nyilvánvaló méltánytalansági esetekben.
Ha a bírák mindvégig a mérlegelési jogkörük szabadsága mögé bújnak a jövőben is, akkor nincs esélye Magyarországon az Ön által is szorgalmazott és éppen Ön által meggátolt "trionális emberi jogoknak".
Még keresem a pontosításokat! Lehet, hogy félreértettem valamit, de amennyiben igaznak bizonyul, hogy Ön elnök Úr,valóban megakadályozta a bírósági utat és Önmaga hitelességét, eddigi nagyszerű munkásságának, emberi kiállásának ódiumát rombolta le, úgy megvizsgálom annak a lehetőségét, hogy az Ön védelmében, az Önről kialakult kép védelmében az ön megakadályozó határozata ellen alkotmánybírósghoz forduljak.
F.Csaba
2008. december 9., kedd
Főbíró nélkül… - marad
Főbíró nélkül… - marad a kommunista múlt
A kommunista söpredék nem választotta meg a magyar államfő főbíró-jelöltjét. Így az érdekes hírű, hírhedettségű Lomniczi után ma nincs a magyar bíróságoknak legfelsőbb bírája. Pedig kellene, hiszen mintegy hatvan éves elmaradást kellene végre helyre tenni.
Ma a bíró mindenhez értő, mindenben ítélkezni hivatott és szakértő zseni, aki iratokból úgy ért az orvosi műhibáktól a szerzői jogon keresztül a sajtóperekig, mint senki más. És az ő döntése megfellebbezhetetlen, örök és támadhatatlan. Aki nem tiszteli a bíróságot, az bűnt követ el, noha ezt a bíróságot, amely ma Magyarországon regnál, aligha lehet tisztelni, csakúgy, mint a rendszer kiegészítő sakáljait, az ügyvédeket. Persze általánosítani sem szabad, hiszen van néhány bíró, ügyvéd és ügyész, akiket eddig nem sikerült sem fenyegetéssel, sem pénzzel, sem a személyes barátság okán eltántorítani a független és tisztességes ítélkezéstől… A baj azonban az, hogy ezek vannak kisebbségben.
Ugyanis hová fordulhat ezernyi megalázott ember, akiket lakásaikból fondorlatos módon kitettek, s tíz bíró is a bűnözők pártjára állt, sutba dobva a jogot, az igazságot, az emberi méltóságot és mindent, ami a megalázott ember alapjoga. És a tíz bíró egyiklét sem vonták – mert nem vonhatják – felelősségre… mert az meg az ő alapjoguk ebben a bűnözőkkel összejátszó aljas, és embertelen rendszerben.
De hova fordulhat az, akit kiraboltak, tízmilliós kárt okoztak neki, s bíró azzal védi a bűnözőket, hogy azok csak mentették a pénzüket – azt a pénzt ami soha sem volt az övék. Kihez menjen ma panaszra az, akit aljas indokból, hamis vádaskodással perelnek úgy, hogy aki perel, az külföldi „magyar”, s döntsön bármiképpen a bíróság, őt viszontperelni nem lehet, mert nincs magyarországi bejelentett lakása. S kit kérjen az a magyar államoplgár, akiről a bíróságon hamis vád hangzik el, és a II. II. kerületi feltehetően megvett bírónő nem adja ki a vádaskodó ellen szóló jegyzőkönyvet… ugyanis ilyen esetekben nincs feledékenység… És sorolhatnánk azokat az alapvető és pici ügyeket, amelyek a bírókon múlnak, azok lelkiismeretén és erkölcsi értékrendjén.
És az ügyvédek? Sok közülük a társadalom alja. Hazug és a joggal takarózó alattomos férgek, akik pénzért mindre képesek. Ám, ez ellen aligha lehet tenni, hiszen a kutya a kutya bőrét nem eszi meg elvén, a kamara sem egészen azon igyekszik, hogy a nyilvánvaló ügyvédi bűncselekményeket feltárja, és megtisztítsa az ügyvédi kart ezektől a pitiáner csirkefogóktól.
Nincs tehát új főbíró, és egyelőre marad az a jogtipró, politikai kényszer és/vagy egyéb juttatások, kinevezések fejében ítélkező kétes és senki által nem tisztelt, de tiszteltnek kötelezően nevezendő társulat.
Kinek jó ez? – kérdezhetnők, de a kérdés költői. Tudjuk kinek, kiknek jó ez. A jelenlegi politikai alja-elitnek. Azoknak, akik egy telefonnal kirángatják a bajból párttársaikat, a haverokat, a besúgókat, akik hasznára vannak a hatalomnak, a maffiózó politikai erőket. S jó azoknak, akiket a bíró nem hallgat ki egyes ügyekben, mert az illető vagy miniszterelnök, vagy más magas rangú tisztségviselő… hiába látható még a gyengeelméjű polgár számára is, hogy ezek bűncselekményeket követtek el, azt is látják, hogy azoknak szabad, nekik meg nem… és ez a társadalom erkölcsi romlásának gyökere. Ma már ott tart a társadalom, hogy a bankomatot a helyéről kirángató bűnözőnek drukkol… mert legszívesebben maga is ezt tenné… Ugyanis a jog és az igazságszolgáltatás elvesztette megbecsülését, hitelét, s ma már inkább lenézett, bűnpártoló csürhének tartja a társadalom nagyobbik része az e területen – nem hivatását gyakorló, hanem – dolgozó és egymással összejátszó talárosokat. És bizony mekkora ez a különbség… a hivatás gyakorlása és a munkavégzés között! Ezt a különbséget pedig érzi és tapasztalja a nép, az állampolgár, a jogban reménykedő, de megcsalatkozott ember.
Kell tehát az az új főbíró, aki vállalja és végig viszi azokat a jobbító, a bíróságok erkölcsi hitelét visszaállító terveket és célkitűzéseket, amelyektől alapjaiban válik az társadalom erkölcsi értékrendszere és értékítélete jobbá. Hiszen ezzel a társadalom épül, és válik békésebbé. Igaz, ehhez nem csupán a szocialista parlamenti alja-elit szavazatai kellenek, hanem egy erkölcsi mértékeket ismerő és azok szerint működő rendőrség, s persze olyan ügyvédi kar is, amely nem visszaél a jog által egyelőre nyújtott lehetőségeivel, hanem él azokkal a tisztesség határain belül.
Kell tehát az új főbíró… de nem lehet irigyelni azt, amit a vállaira vesz. Hiszen egy gazdag, lelkiismeretlen, jogellenesen hatalmon lévő, a jogot nem ismerő és el nem ismerő aljas politikai erő ellenszelében kell keményen és kitartóan dolgoznia. Olyan az a munka, amit vállalt, mint egy háborúban az első vonal. De bizakodjon Tisztelt leendő Főbíró Asszony! Mi, akik a mai bírósági viszonyokkal és erkölcsi normával ellentétes erkölcsi normát tartunk magunkénak - fedezzük Önt az első vonalban! Hiszen jobb, ha Ön tesz rendet, mintha a nép tenné meg Ön helyett. Csak egyre kérem: határolódjon el a ma még jogelődnek tekintett Rákosi-és Kádárféle bíróságoktól, és kérjen bocsánatot az azok által, valamint utódaik által máig elkövetett bírói bűnökért… mert a megtisztulás mindig a beismerésből, és a megbocsátásból ered.
Stoffán György
A kommunista söpredék nem választotta meg a magyar államfő főbíró-jelöltjét. Így az érdekes hírű, hírhedettségű Lomniczi után ma nincs a magyar bíróságoknak legfelsőbb bírája. Pedig kellene, hiszen mintegy hatvan éves elmaradást kellene végre helyre tenni.
Ma a bíró mindenhez értő, mindenben ítélkezni hivatott és szakértő zseni, aki iratokból úgy ért az orvosi műhibáktól a szerzői jogon keresztül a sajtóperekig, mint senki más. És az ő döntése megfellebbezhetetlen, örök és támadhatatlan. Aki nem tiszteli a bíróságot, az bűnt követ el, noha ezt a bíróságot, amely ma Magyarországon regnál, aligha lehet tisztelni, csakúgy, mint a rendszer kiegészítő sakáljait, az ügyvédeket. Persze általánosítani sem szabad, hiszen van néhány bíró, ügyvéd és ügyész, akiket eddig nem sikerült sem fenyegetéssel, sem pénzzel, sem a személyes barátság okán eltántorítani a független és tisztességes ítélkezéstől… A baj azonban az, hogy ezek vannak kisebbségben.
Ugyanis hová fordulhat ezernyi megalázott ember, akiket lakásaikból fondorlatos módon kitettek, s tíz bíró is a bűnözők pártjára állt, sutba dobva a jogot, az igazságot, az emberi méltóságot és mindent, ami a megalázott ember alapjoga. És a tíz bíró egyiklét sem vonták – mert nem vonhatják – felelősségre… mert az meg az ő alapjoguk ebben a bűnözőkkel összejátszó aljas, és embertelen rendszerben.
De hova fordulhat az, akit kiraboltak, tízmilliós kárt okoztak neki, s bíró azzal védi a bűnözőket, hogy azok csak mentették a pénzüket – azt a pénzt ami soha sem volt az övék. Kihez menjen ma panaszra az, akit aljas indokból, hamis vádaskodással perelnek úgy, hogy aki perel, az külföldi „magyar”, s döntsön bármiképpen a bíróság, őt viszontperelni nem lehet, mert nincs magyarországi bejelentett lakása. S kit kérjen az a magyar államoplgár, akiről a bíróságon hamis vád hangzik el, és a II. II. kerületi feltehetően megvett bírónő nem adja ki a vádaskodó ellen szóló jegyzőkönyvet… ugyanis ilyen esetekben nincs feledékenység… És sorolhatnánk azokat az alapvető és pici ügyeket, amelyek a bírókon múlnak, azok lelkiismeretén és erkölcsi értékrendjén.
És az ügyvédek? Sok közülük a társadalom alja. Hazug és a joggal takarózó alattomos férgek, akik pénzért mindre képesek. Ám, ez ellen aligha lehet tenni, hiszen a kutya a kutya bőrét nem eszi meg elvén, a kamara sem egészen azon igyekszik, hogy a nyilvánvaló ügyvédi bűncselekményeket feltárja, és megtisztítsa az ügyvédi kart ezektől a pitiáner csirkefogóktól.
Nincs tehát új főbíró, és egyelőre marad az a jogtipró, politikai kényszer és/vagy egyéb juttatások, kinevezések fejében ítélkező kétes és senki által nem tisztelt, de tiszteltnek kötelezően nevezendő társulat.
Kinek jó ez? – kérdezhetnők, de a kérdés költői. Tudjuk kinek, kiknek jó ez. A jelenlegi politikai alja-elitnek. Azoknak, akik egy telefonnal kirángatják a bajból párttársaikat, a haverokat, a besúgókat, akik hasznára vannak a hatalomnak, a maffiózó politikai erőket. S jó azoknak, akiket a bíró nem hallgat ki egyes ügyekben, mert az illető vagy miniszterelnök, vagy más magas rangú tisztségviselő… hiába látható még a gyengeelméjű polgár számára is, hogy ezek bűncselekményeket követtek el, azt is látják, hogy azoknak szabad, nekik meg nem… és ez a társadalom erkölcsi romlásának gyökere. Ma már ott tart a társadalom, hogy a bankomatot a helyéről kirángató bűnözőnek drukkol… mert legszívesebben maga is ezt tenné… Ugyanis a jog és az igazságszolgáltatás elvesztette megbecsülését, hitelét, s ma már inkább lenézett, bűnpártoló csürhének tartja a társadalom nagyobbik része az e területen – nem hivatását gyakorló, hanem – dolgozó és egymással összejátszó talárosokat. És bizony mekkora ez a különbség… a hivatás gyakorlása és a munkavégzés között! Ezt a különbséget pedig érzi és tapasztalja a nép, az állampolgár, a jogban reménykedő, de megcsalatkozott ember.
Kell tehát az az új főbíró, aki vállalja és végig viszi azokat a jobbító, a bíróságok erkölcsi hitelét visszaállító terveket és célkitűzéseket, amelyektől alapjaiban válik az társadalom erkölcsi értékrendszere és értékítélete jobbá. Hiszen ezzel a társadalom épül, és válik békésebbé. Igaz, ehhez nem csupán a szocialista parlamenti alja-elit szavazatai kellenek, hanem egy erkölcsi mértékeket ismerő és azok szerint működő rendőrség, s persze olyan ügyvédi kar is, amely nem visszaél a jog által egyelőre nyújtott lehetőségeivel, hanem él azokkal a tisztesség határain belül.
Kell tehát az új főbíró… de nem lehet irigyelni azt, amit a vállaira vesz. Hiszen egy gazdag, lelkiismeretlen, jogellenesen hatalmon lévő, a jogot nem ismerő és el nem ismerő aljas politikai erő ellenszelében kell keményen és kitartóan dolgoznia. Olyan az a munka, amit vállalt, mint egy háborúban az első vonal. De bizakodjon Tisztelt leendő Főbíró Asszony! Mi, akik a mai bírósági viszonyokkal és erkölcsi normával ellentétes erkölcsi normát tartunk magunkénak - fedezzük Önt az első vonalban! Hiszen jobb, ha Ön tesz rendet, mintha a nép tenné meg Ön helyett. Csak egyre kérem: határolódjon el a ma még jogelődnek tekintett Rákosi-és Kádárféle bíróságoktól, és kérjen bocsánatot az azok által, valamint utódaik által máig elkövetett bírói bűnökért… mert a megtisztulás mindig a beismerésből, és a megbocsátásból ered.
Stoffán György
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)