A helyzet egyre elkeserítőbb. Most összefogás kell és félre kell tenni a napi nézeteltéréseket! A rendőrséggel együtt kell rendet tenni a déli végeken, mert az egész országra az vár, ami most Röszkét is jellemzi. Mintha egy sáskahad tarolna végig azon vidékeken, ahol régen Rózsa Sándor lovagolt betyárjaival. Magyarországot megtámadták, ez egy újkori invázió.
Ezekben a percekben érkeztem meg a Röszke 1. gyűjtőből, és még most is azon gondolkozom, hogyan lehetne mind azt szavakba önteni, amit kint láttam.
Nyolc éve vagyok ennek a kis falunak a lakosa, és állíthatom, hogy itt hét évig semmi sem történt, minden barátomnak ajánlottam ezt a helyet, aki nyugodt életet keresett magának a letelepedéshez, családalapításhoz. Azt hiszem, most részesévé válik ez a falu egy olyan történelemkönyvnek, amit arab nyelven fognak kiadni, egy olyan Európában, ahol már nem is élnek keresztény, fehér emberek. Röszke lesz az egyik olyan falu, ahol a keresztény, fehér Európa elbukik. Feladjuk mind azt, amiért az őseink ezer éven át küzdöttek, és harc nélkül adjuk át a helyünket az új honfoglalóknak. Amit ma láttam, az nem egy menekült áradat volt. Mosolygó betolakodók dézsmálták, a mindenféle szervezetek által kínált adományokat, ruhát, cipőt, élelmiszert. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy családok százezrei éheznek az öreg kontinensen, de a segélyszervezetek mégis a betolakodó hordát etetik, akik az átvételt követő percekben az élelem, és ruhanemű felét szét is dobálták a táborban, ami most már leginkább egy fesztiválra emlékeztet. Több országból érkezett szervezetek, szinte versengenek most, hogy ki etesse ingyen étellel, ezt a csürhét. Egy család a szemem láttára pakolt fel direkt kóserül elkészített húsos lepényekből, és ahogy sétáltak a táborig, út közben már dobálták is szét az üres palackokat, csomagolópapírt, a szemetesektől három méterre.
Beszélgetésbe elegyedtem olyanokkal, akik egész nap kint voltak, és mesélték az eseményeket. Ma nap közben több alkalommal kitörtek a táborból a jóllakatott sáskák, és szétszéledtek a pusztában, ahol valaha Rózsa Sándor is oly sokat kalandozott. Ez a puszta most leginkább egy csata utáni állapotra emlékeztet. Letarolt paprikaföldek, ledézsmált gyümölcsfák, kitaposott napraforgó, és kukoricások, és mindemellett az irdatlan szemétmennyiség, ami ellepi a földeket. Nehéz elhinni, de úgy látszik, ezeknek a jöttmenteknek több joguk van, mint nekünk. Büntetlenül átsétálnak az unió határán, jól is lakatjuk őket, és ha kedvük van, tovább állnak.
A rendőrökkel beszélgettem erről a helyzetről. A rendőri vezetők úgy csinálnak ötszázból ezer rendőrt, hogy a szolgálati időt megszorozzák kettővel. Egy rendőr alezredes elmesélte, hogy tizenkét óra alatt még senki sem kérdezte meg tőle, hogy kapott-e enni, a válasza amúgy az lett volna, hogy nem. Ott tartunk, hogy már a tisztek is együtt éheznek, az állománnyal, miközben a horda, jóllakottan nevetgél, vagy épp követeli a buszt, vagy mikor mit, mert nekik jogaik vannak, amit számon is kérnek rajtunk a külföldről ide pofátlankodó jogvédők.
A rendőri állomány parancsba kapja, hogy a sokszor hússzoros tömeget tartsa kordában, de nem használhatnak semmilyen eszközt, egyszerűen, csak szépen kérhetik a menekülteket, hogy ne hőzöngjenek, és ezzel ki is merült az eszköztár.
Így a Magyar-Román meccs után azt kell mondanom, hogy minden nemzetinek, fel kellene fogni, hogy nem a rendőrökkel kell harcolni most, nem 2006 van, hanem 2015. Most más az ellenség. Egy pesti rendőrrel beszélgettem, aki tudja, hogy hová tartozom, és azt mondta, hogy ide a határra a Betyársereg kellene, és arról beszélt, hogy ha háború lesz, akkor ezt a csatát együtt kell megvívni, betyár a rendőrrel, magyar a magyarral, kart karöltve kell, hogy nekimenjen ennek a hordának.
Eldobált ételek mindenhol…
Az igazi ellenség itt van a határon, és özönlik befelé, nap mint nap ezresével, és mellettük az a sok irtani való liberális újságíró, emberjogi harcos, és segélyszervezetes. Már a német antifa csürhe is itt jótékonykodik, az én falumban. Ezek közül egyiket sem érdekli, az iszonyatos kár, ami a gazdákat érte, vagy minket, Magyar adófizetőket, mert hogy ebbe beleroppan az ország hamarosan, az is biztos.
Ha valakinek most harcolni támad kedve, ne a rendőröket üsse, mert a haza védelmére keltek, egy pár perces keresés után, mindenki találhat itt a röszkei határban neki való ellenfelet.
(Betyársereg)
