2012. december 4., kedd
2012. november 30., péntek
2012. november 26., hétfő
Az emberi jogok védelmének gyakorlata
Az emberi jogok védelmének gyakorlata
Az európai normákkal összeegyeztethetetlen, ha nem lehet
kérdőjelezni az állampolgárok
felett álló hivatalok döntéseit.
Magyarország
aláírta, majd 1992.november 5-én ratifikálta az európai
szabadságjogok alapját adó 1950-ben Rómában kelt egyezményt,
melynek hivatalos elnevezése: „Egyezmény az emberi jogok és
alapvető szabadságok védelméről”. Ez az egyezmény olyan
alapvető jogokat biztosít a magyar polgárnak, melyek egy normális
társadalomban magától értetődik mindenki számra. Alapvetőként
határozza meg az élethez, a szabadsághoz, a biztonsághoz, a
tisztességes tárgyaláshoz, a gyülekezéshez, a gondolat –és
vallásszabadsághoz, az egyesüléshez, a tulajdonláshoz való
jogot.
Tiltja
a megkülönböztetést, a joggal való visszaélést. Ezeket az
elveket valahogy nem illik az aláíró államok által kétségbe
vonni, sőt. Kártérítési szankciót is előír a gyakorlatban.
Mindezt, az Emberi Jogok Európai Bírósága által, ahol az egyik
fél az állampolgár, a másik fél a magyar állam. Az állampolgár
úgy érzi, hogy neki nem adatott meg valami, amelyet az egyezmény
alapján meg kellett volna kapnia, ott , Strasbourgban ezt eldöntik,
igaza van-e, vagy sem.
Azért
nem olyan egyszerű a dolog. Előbb minden lehetséges jogi utat be
kell járni itt Magyarországon. A bíróság több ítéletében
(pl. a Cardot Franciaország. 1991.03.19 series 200) hangsúlyozta,
hogy az összes hazai jogorvoslat kimerítésének szabálya arra
szolgál, hogy az államnak lehetőséget adjon az ellenük felhozott
jogsértések orvoslására. Alapjában a szerződő államokra
kívánja bízni annak feladatát, hogy a védett jogokat, az
állampolgár élvezhesse, igénybe vehesse. Tehát egyrészről, az
alapügye vizsgálatának az igazságszolgáltatásban itthon kell
megtörténnie, de ha mégsem megy zökkenőmentesen, akkor egy másik
beépített biztosítékot ad az állampolgárnak.
Ez az egyezmény
13.cikke, mely kimondja, hogy akinek az egyezményben foglalt jogait
megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóságok előtt, a
jogsérelem hatékony orvoslását kérje, abban az esetben is, ha a
jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.
Maga
az egyezmény azt a kötelezettséget rója az államra, hogy csak
úgy értelmezheti az egyezményben foglaltakat, ahogy Strasbourgban
teszik. Erre pontosan rávilágít, pl. Miailbe és Franciaország
ügyben (1996.09.26-i ítélet), amikor emlékeztet arra, hogy az
eljárás tisztességes, minden jogsértéstől mentes voltát csak
úgy lehet megítélni, ha az egész eljárást tekintik át. Hogy a
magyar állam igazságügyi szervezete ne jöhessen zavarba, azt nem
csak az biztosítja, hogy egy nemzetközi szerződés felett áll a
hazai jognak, hanem az is, hogy magát a szerződést törvényben
iktatta és kihirdette. Ez az 1993 évi XXXI. törvény.
Tehát
létezik egy magyar törvény, melynek alapján a hazai bíróságnak
nemcsak joga, de kötelességük is vizsgálni az állampolgári
panaszokat, az egyezményben foglaltak megsértése miatt. Ez
megszokott gyakorlat európai jogállamokban.”
.........
„Az
Alkotmánybíróság több határozatában a Legfelsőbb Bíróság
kommentárjában egyértelműen úgy nyilatkozik, hogy az
1993.
Évi XXXI. törvényben foglalt alkotmányos jogok a személyiség
kiteljesedésének és védelmének fontos eszközei, és ezért
besorolja az úgynevezett személyiségi jogok közé, melyeket
szigorúan védendőnek tart.”..............................
Érdekesen alakulnak azok az emberi
jogok, amelyet a törvény biztosít a polgár számára azokban az
ügyekben, aki évekig még csak alapfokú ítéletet sem tudnak
magukénak mondani. Sem rosszat, sem jót. Csak az évek telnek, de
semmi érdembeli intézkedés az ügyükben nem történt. Ha meg
véletlenül előfordul egy ítélet, ezen ügyekben, akkor, Ha nincs
ez az egyezmény, nagyon sokaknak a lehetősége teljesen
megkérdőjeleződik. Azaz : .................
...
„Csupán abból a szent és sérthetetlen , örök érvényű
igazságként beiktatott elvből erednek, hogy akinek az Isten
hivatalt (hatalmas, döntési jogkört stb.) adott, annak észt és
tévedhetetlenséget is adott.
Még élnek, és az utóbbi évben megerősödtek azok a
történelminek mondott hagyományok, hogy amit az egyszer az
állampolgár felett álló Hivatalok
kimondtak, azt kritizálni, kétségbe vonni nem lehet.
Egy
állampolgár ilyen merészséggel nem rendelkezhet, hiszen ő van a
hivatalért, és nem a hivatal érte. „
.......... A Hatalom Széke
........................ tkatalin.uw.hu /doc.
„Egy
jogállamban egy ilyen nemzetközi szerződés erőt és bizalmat ad
az ország polgárának, hogy higgyen abban, neki jogai vannak, és
azt meg is védheti adott esetekben. „...........
„
Ha egy állami gépezet felhatalmazva érzi magát arra, hogy az
egyszerű esetben lábbal tiporjon alapvető jogokat, törvényeket
sértsen meg, akkor nincs biztonságban senki. Akkor bármikor jöhet
a kafkai világ, és bárkit el lehet ítélni bármiért, mert nem
védheti meg magát”
„
Ha az alkotmányos jog – véleménynyilvánítás, tisztességes
eljárás stb. – kézi vezérléssel kerül vizsgálat, mérlegelés
alá, az megkérdőjelezi a jogállamiságot. A negatív történelmi
hagyomány alapján jelenleg is létezik az Országos
Igazságszolgáltató Tanács (OIT) által történő kézi vezérlés.
Létezik az a sajátos ügyészi és bírói mechanizmus, mely minden
olyan esetben olajozottan működésbe lép, amikor a hatalom egy
bírósági ügyet saját érdekében politikai ügynek minősít.
............
„
Az állam nem mindenható, és nem mindenható egyetlen egy
hivatalnoka sem.
Kivonatolva:
Havrilla István, Magyar Nemzet 2003 06. 16 –i számából.
tkatalin.uw.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)