Váradi András: Számon szeretném kérni Orbán Viktort

Nemzetgyilkossági kísérlet a magyarság ellen és még mi fizetünk!

Ángyán József !!!!!!!! Földablás ....

A földrablás!

http://www.atv.hu/videok/video-20151023-angyan-jozsef

Feljelentették a Legfőbb Ügyészt-korrupció és bűnpártolás....

BELSŐ ELLENŐRZÉSI ÖNÁLLÓ OSZTÁLY

 Dr. Pa p p Ti b o r

osztályvezető

E-mail: ell@mku.hu

KIEMELT ÉS KATONAI ÜGYEK FŐOSZTÁLYA

Dr. S i n k u P á l

legfőbb ügyészségi tanácsos, főosztályvezető ügyész

E-mail: kiemelt@mku.hu

KÖZÉRDEKVÉDELMI FŐOSZTÁLY

Dr. S e e r e i n e r Imr e

főosztályvezető ügyész

E-mail: kozerdek@mku.hu

Tárgy: Feljelentés a Legfőbb Ügyész, valamint további ügyészek ellen

Tisztelt Ügyész Urak!

Sajnálom, de az április óta általam, és a Deviza Alapú Csalás Áldozatai Csoport tagjai által megküldött feljelentések hányattatását, valamint az ügyészségek elkerülő magatartását figyelembe véve, a következő új feljelentéseimet kénytelen vagyok ezúton megtenni:

Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában, erkölcsi és anyagi érdekeim feljelentést teszek dr Polt Péter legfőbb ügyész ellen (az ügyem összes iratának megküldésével az Europolnak; az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), és az Európa Tanács korrupcióellenes csoportjának (GRECO) is) korrupció gyanúja, bűnpártolás gyanúja, kötelezettségszegés és szakmaiatlanság, valamint hűtlen vagy hanyag kezelés alapos gyanúja miatt.

A legfőbb ügyész érdemi vizsgálat nélkül, mellébeszéléssel és jogtalan hivatkozással akadályozza a vizsgálatok indítását, ezzel tudatosan elvonja a független magyar bíróságok döntési jogkörét; tevékenységével jelentős kárt okoz a magyar költségvetés mellett az adósoknak is.

Felháborító számomra, hogy a legfőbb ügyész úgy tesz, mintha egy szerződéses panaszt tettem volna, amikor a nála július 2-án tett feljelentésemből egyértelműen tudnia kell: a 3 kiemelt, csaló károkozás következtében súlyos anyagi hátrányba kerül az adós, és a számla nélkülisége folytán a magyar költségvetés is. Ezek a rejtetten elkövetett, minden esetben pontosan kiszámítható károkozások egyike sem vezethető le a szerződések aláírt szövegéből, de a bankok szabályzataiból sem.

Polt Péter meggyalázta az ÜGYÉSZSÉG „szentségét”: a tisztességért, a jogért és igazságért való bátor kiállásból a korrupt, lélektelen maffia-ügyvédje szerepét osztja ki az általa vezetett szervezetnek. A Polt Péter vezetése alatti ügyészség szándékosan „felment” bűnösöket, amikor már a vizsgálat elkezdését is megakadályozza, s azzal utasít el, hogy a feljelentés tárgya „nem bűncselekmény”, vagy amikor a Büntető törvénykönyv írott szabályaitól, és íratlan szellemiségétől eltekint.

A vádpontjaim, alátámasztására néhány konkrét eset:

• 1. Dr. Füzesi Mónika a XX., XXI. és XXIII. kerületi vezető ügyész a B.XXI. 4997/201/2-III. számú határozatában az általam a Btk. 196.§1 (1.) ütköző, Tartás elmulasztása címen kezdeményezett bűnügyben, egyoldalú valótlan/hazug rendőri állítás tudatos(a panaszom ellenére történt) elfogadása miatt, a bűncselekmény teljes körű, valóságos felderítését megakadályozta, és ezzel gyermekemnek és nekem mintegy egymillió Ft-os közvetlen anyagi kárt, valamint még meg nem határozott mértékű nem vagyoni kárt okozott. (Dr. Füzesi M. ellen: bűnpártolás, hivatali hatalommal visszaélés, szakmaiatlanság vagy korrupció vélelmezhető, ezért feljelentést teszek) Kérem ezen ügy jogszerű kivizsgálását is, a mondvacsinált „határidőn túli panaszra” hivatkozás helyett.
•  
• Nem fogadható el, hogy az ügyész hazugságra alapozva meneküljön el a bűncselekmény kivizsgálása, és a teljes bűncselekmény büntetőbíróság előtti részletes feltárása elől. (Hiába került ugyanis bíróság elé -fellebbezés miatt- az ügy, hiszen a sokéves TÉNYEKET a bíróság az ügyész kötelességszegése miatt nem is kaphattameg!) Nem az ügyész mentesíti a bűnöst a felelősségre vonástól, mert az a bíróság kompetenciája. Az ügyész a TELJES CSELEKMÉNY vizsgálatára kötelezett, nem a bíróság megtévesztésére.
•  
• 2. Az általam bankár-csalás ügyekben név szerint, korrupció és bűnpártolás miatt feljelentett valamennyi ügyész megkárosította a magyar költségvetést azzal, hogy a feljelentésekben pontosan leírt költségvetési csalás, mérleghamisítás kérdéskörben az elvárható minimális vizsgálatot is elutasították. A bűncselekmények elhallgatása, a magyar adófizetők meglopása ellentétben áll a törvényes kötelezettségeivel!
•  
• 3. Az 1. és a 2. pontban szereplő ügyekben az ügyész nem látja el a neki törvény által kötelezettségként előírt, a rendőrség felügyeletére vonatkozó kötelezettségét. Nem védheti az ügyész a „mundér becsületét” a Btk és a Be jogszabályaival ellentétben.
•  
• 1. A jogalkotó egyértelműen azért hozta a törvényt, hogy a gyermekük felnevelését TUDATOSAN, szándékos módon akadályozó szülő, megbűnhődjön a cselekménye miatt. Az a törvényi kitétel, mely szerint a gyanúsított mentesülhet a büntető eljárás következményei alól, ha az elmaradt gyermektartást kifizeti, (szemben a tehetetlen polgári joggal) egyértelműen és kizárólag arról szól, hogy a gyermekéért SZÁNDÉKOSAN FIZETNI NEM AKARÓ, de a FIZETÉSRE KÉPES szülő – a gyermek érdekében, rendezhesse tartozását, így javuljanak a gyermek életkörülményei.
•  
• 2. Az ügyészség fő feladatait az Alaptörvény 29. cikkének (1) és (2) bekezdése határozza meg. Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.
•  
• 3. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) 17. §-a az ügyész nyomozással és vádemeléssel kapcsolatos feladatait az alábbiak szerint határozza meg: Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett a) nyomozást végeztet; b) felügyeli a nyomozó hatóság önálló nyomozását; illetve c) a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi. A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős.
•  
• 4. A csalás, gazdasági csalás, költségvetési csalás, a számviteli törvény megsértése, és a többi bűncselekményi tényállás hivatalból üldözendő lenne. Nem lehet joga az ügyészségnek a tényállás részletes, minden elemére kiterjedő vizsgálat megakadályozása. Az ügyészségnek nem lehet joga a bíróság kompetenciájának elvonására, illetve a hanyag munkavégzése miatt az igazságszolgáltatás félrevezetésére A bíróság nem lesz képes az igazságszolgáltatásra, ha az ügyészség szándékosan NEM TÁRJA FEL a körülmények és a tényállás teljességét.
•  
• 5. Felháborító, hogy a július 2.-án beadott (az egységes és egyetlen bűncselekményre vonatkozó), valamint az október 26-án beadott (a Magyar Bankszövetség terrorcselekménnyel való fenyegetésére vonatkozó) feljelentéseim sorsa máigismeretlen.
•  
• 6. Elfogadhatatlan, hogy a feljelentéseimre vonatkozó jogosulatlan jövedelemszerzés a kölcsönszerződések helyett (az átszámítás matematikai művelete transzformáció),valamint a jogalap nélküli pénzügyi szolgáltatás (konverzió) ügyében hivatalból kötelességszerűen indítandó eljárás sem indult.
•  
• 7. A Legfőbb Ügyész szándékosan nem egyesíti az ügyeket – ezzel közvetlen államigazgatási károkat okoz – az elhallgatás, a nyilvánosság félrevezetése érdekében. Ehhez sorolandó, hogy a Legfőbb Ügyész helyettese Dr. Lajtár István (ellene is ezúton: bűnpártolás, hivatali hatalommal visszaélés, szakmaiatlanság vagy korrupció vélelmezhető, miatt feljelentést teszek) folyamatosan hazudik, és szándékosan becsapta a Magyar Országgyűlés képviselőit, amikor Vágó Gábor képviselő kérdésérefelszólalásában a következőket állította: „a hatályos jogszabályi rendelkezések arra jogosítják fel az ügyészt, hogy kérhesse a bíróságtól a tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását.” és „a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit” illetve „az ügyészség minden olyan esetben vizsgálatot folytat hivatalból, amikor a hatáskörébe tartozó konkrét törvénysértésről, mulasztásról, vagy törvénysértő állapotra utaló adatról, hivatalos minőségében tudomást szerez” továbbá „hatáskör hiányában az ügyésznek vizsgálat lefolytatására, perindításra nincs jogszabályi lehetősége, tehát az ügyész nem tehetetlen, csupán a jogszabályi lehetőségek nem adnak lehetőséget” valamint „az ügyészség csak abban az esetben folytathat vizsgálatot, indíthat pert, ha a konkrét törvénysértésről, mulasztásról, vagy törvénysértő állapotra utaló adatról, hivatalos minőségében tudomást szerez. Ennek a kötelezettségének az ügyészség eddig is eleget tett, és a jövőben is eleget fog tenni.” lásd:

Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak, hiszen július 2-a óta Polt Péter asztalán van az a feljelentésem, amiből egyértelműen kiderül: a deviza alapú csalás alapvető károkozása teljesen független az egyedi szerződésektől, és megalapozza a feljelentésben megállapított Btk tényállásokat.

Furcsa, hogy egy ilyen magas pozíciójú ügyész nem tud erről a kiemelt fontosságú bűncselekményről.

Dr Lajtár István Legfőbb Ügyész helyettes az országgyűlés becsapásával méltatlanná vált tisztsége betöltésére!

Vádolom Polt Péter Legfőbb Ügyészt a magyar ügyészség erkölcsi szétverésével; törvényi kötelezettségeinek sárbatiprásával.

Tisztelt ügyészség!

A korrupció alapos gyanújához egy tényt ki kell emeljek, amellyel az Európai Központi Bank Elnökét is félrevezették a csaló banktisztviselők – hazánk védelme érdekében minden eljárás előtt, azonnal, hivatalosan meg kell végre állapítaniuk, ki kell végre mondani: NEM BESZÉLHETNEK TÖBBET DEVIZA KÖLCSÖNRŐL !

A csalás tudatosan kidolgozott kommunikációs része, hogy a csalók mindig és mindenhol DEVIZAKÖLCSÖNRŐL beszélnek! Minden egyes szerződés elején a bank a kölcsön gyanánt felajánlott devizát, hivatalos kereskedelmi vételi árfolyamon teljes összegében MEGVÁSÁROLJA AZ ADÓSTÓL. Ez a tranzakció valós forint átutalással zárul, tehát a Bank, a forint utalásakor AZONNAL visszakapta az összes forrásdevizáját.

A csaló szerződésekben megfogalmazott devizához kötött nyilvántartás semmilyen devizát nem igényel, hiszen csupán deviza néven könyvelik el az adós által forintban befizetett törlesztőrészleteket. A csaló banktisztviselők agresszív önteltségéből kifolyólag, önmagában a kölcsönök is megkérdőjelezhetőek, hiszen a csalók még arra sem vették a fáradtságot, hogy az „állítólagos” devizát ténylegesen átutalják vagy átadják az adósnak.

Jelenleg az adósoktól csak „jogcím nélküli gazdagodás”, és nem a szerződés szerinti kölcsön jogalapján követelheti vissza a bank a pénzét. Az egyedi fogyasztási kölcsönszerződések mellé soha sem készült a bankot devizakereskedelmi szolgáltatásra felhatalmazó megbízás vagy szerződés.

Ezen tényeket egy héten belül meg lehet állapítani a következő eljárással; Minden devizaalapú jogügyletet folytató pénzügyi szolgáltatótóül be kell kérni különböző években, különbözö szerződések, az adós által aláírt, megkapott devizaátvételi bizonylatát, valamint az adós által aláírt devizaeladásra vonatkozó bizonylatot!

Kérem, hogy fentiek alapján az eljárást megindítani szíveskedjenek.

Úgy vélem, hogy a csalók a Legfőbb Ügyész politikai-gazdasági-hatalmi befolyásolásával, korrumpálásával (Megfélemlítés? Zsarolás? Megvesztegetés?) érik el a feljelentések szabotálását, küldözgetését, szakmaiatlan elutasítását. Az értelmetlen küldözgetés – mivel az egységes bűncselekmény feljelentésem az asztalán van – az adófizetőknek, a magyar költségvetésnek kárt okoz. Ez a hűtlen vagy hanyag kezelés tétele az eddigi tapasztalatunk alapján becsülve (a feljelentést támogató 3200 személy, fejenként 2 ajánlott és 1 tértivevényes küldeményével számolva) 4.320.000.- Ft felesleges postaköltséggel (nem számolva az ügyészek erre fordított idejét) terheli közvetlenül az ügyészség büdzséjét, közvetve károsítja a magyar költségvetést.

Tisztában vagyok vele, hogy a csaló személyek az ország leggazdagabb, legbefolyásosabb emberei – ettől függetlenül azonban „fehérgalléros” BŰNÖZŐK, AKIKET NEM LEHET MEGTŰRNI.

Ha a milliárdos bankároknak szabad adót csalni, mérleget hamisítani; becsapni, kifosztani, halálba kergetni egyszerű, tudatlan embereket, akkor ezt mindenki más megteheti. Ha Csányi Sándor és bűnbandája ellophat tőlem 340 ezer forintot, és követelhet rajtam további egymilliót büntetlenül – mert az ügyészek félne tőle, vagy korruptak – mert a határozatok szerint ez nem bűncselekmény, akkor nincs már JOG ebben az országban!

Ha Csányi Sándor büntetlenül kimenekítheti a látható részvény vagyonát láthatatlan készpénzbe, a várható vagyonelkobzás elől, akkor ott tartunk, mint Al Capone Amerikája (bár ott legalább az adóhivatal működött, ellentétben a miénkkel).

Tisztelettel:

Menyhért Péter / feljelentő polgár

forrás: http://www.civilkontroll.com

Magyar föld, csak zsidóknak ingyen! Felháborító!

Hömpölygő migráns áradat Szentgotthárd határában!

A videó 2015. 09. 19-én délelőtt készült.
Forrás: https://www.facebook.com/zoltan.moric...

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme

Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!

Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a „független” magyar sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés eredményeként!

_________________

Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:
– Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
– Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
– Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
– Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
– Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
– Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
– Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok – Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia – szerződésszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálásadatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
– A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
– Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.
– Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között – az alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
– hadihajó 60.000 kg színarany
– hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
– hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
– hadikikötői felszerelések 10.000 kg
– 801 db hajó 80.000 kg
– Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
– Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
– tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
– tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
– összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

További veszteségek:
– az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
– a szénbányák 80 %-a,
– az erdők 90 %-a,
– vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
– a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
– Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
– az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”
Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”
Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország – Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

A közelmúlt – de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő – jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság – akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna – semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár