2012. december 3., hétfő


                  Kívánok kevesebb gondot és sok sok ajándékot !





2012. november 26., hétfő

Az emberi jogok védelmének gyakorlata

Az emberi jogok védelmének gyakorlata

Az európai normákkal összeegyeztethetetlen, ha nem lehet
kérdőjelezni az állampolgárok felett álló hivatalok döntéseit.

Magyarország aláírta, majd 1992.november 5-én ratifikálta az európai szabadságjogok alapját adó 1950-ben Rómában kelt egyezményt, melynek hivatalos elnevezése: „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről”. Ez az egyezmény olyan alapvető jogokat biztosít a magyar polgárnak, melyek egy normális társadalomban magától értetődik mindenki számra. Alapvetőként határozza meg az élethez, a szabadsághoz, a biztonsághoz, a tisztességes tárgyaláshoz, a gyülekezéshez, a gondolat –és vallásszabadsághoz, az egyesüléshez, a tulajdonláshoz való jogot.
Tiltja a megkülönböztetést, a joggal való visszaélést. Ezeket az elveket valahogy nem illik az aláíró államok által kétségbe vonni, sőt. Kártérítési szankciót is előír a gyakorlatban. Mindezt, az Emberi Jogok Európai Bírósága által, ahol az egyik fél az állampolgár, a másik fél a magyar állam. Az állampolgár úgy érzi, hogy neki nem adatott meg valami, amelyet az egyezmény alapján meg kellett volna kapnia, ott , Strasbourgban ezt eldöntik, igaza van-e, vagy sem.
Azért nem olyan egyszerű a dolog. Előbb minden lehetséges jogi utat be kell járni itt Magyarországon. A bíróság több ítéletében (pl. a Cardot Franciaország. 1991.03.19 series 200) hangsúlyozta, hogy az összes hazai jogorvoslat kimerítésének szabálya arra szolgál, hogy az államnak lehetőséget adjon az ellenük felhozott jogsértések orvoslására. Alapjában a szerződő államokra kívánja bízni annak feladatát, hogy a védett jogokat, az állampolgár élvezhesse, igénybe vehesse. Tehát egyrészről, az alapügye vizsgálatának az igazságszolgáltatásban itthon kell megtörténnie, de ha mégsem megy zökkenőmentesen, akkor egy másik beépített biztosítékot ad az állampolgárnak. 

Ez az egyezmény 13.cikke, mely kimondja, hogy akinek az egyezményben foglalt jogait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóságok előtt, a jogsérelem hatékony orvoslását kérje, abban az esetben is, ha a jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg. 

Maga az egyezmény azt a kötelezettséget rója az államra, hogy csak úgy értelmezheti az egyezményben foglaltakat, ahogy Strasbourgban teszik. Erre pontosan rávilágít, pl. Miailbe és Franciaország ügyben (1996.09.26-i ítélet), amikor emlékeztet arra, hogy az eljárás tisztességes, minden jogsértéstől mentes voltát csak úgy lehet megítélni, ha az egész eljárást tekintik át. Hogy a magyar állam igazságügyi szervezete ne jöhessen zavarba, azt nem csak az biztosítja, hogy egy nemzetközi szerződés felett áll a hazai jognak, hanem az is, hogy magát a szerződést törvényben iktatta és kihirdette. Ez az 1993 évi XXXI. törvény. 

Tehát létezik egy magyar törvény, melynek alapján a hazai bíróságnak nemcsak joga, de kötelességük is vizsgálni az állampolgári panaszokat, az egyezményben foglaltak megsértése miatt. Ez megszokott gyakorlat európai jogállamokban.”
.........
„Az Alkotmánybíróság több határozatában a Legfelsőbb Bíróság kommentárjában egyértelműen úgy nyilatkozik, hogy az 

1993. Évi XXXI. törvényben foglalt alkotmányos jogok a személyiség kiteljesedésének és védelmének fontos eszközei, és ezért besorolja az úgynevezett személyiségi jogok közé, melyeket szigorúan védendőnek tart.”..............................

Érdekesen alakulnak azok az emberi jogok, amelyet a törvény biztosít a polgár számára azokban az ügyekben, aki évekig még csak alapfokú ítéletet sem tudnak magukénak mondani. Sem rosszat, sem jót. Csak az évek telnek, de semmi érdembeli intézkedés az ügyükben nem történt. Ha meg véletlenül előfordul egy ítélet, ezen ügyekben, akkor, Ha nincs ez az egyezmény, nagyon sokaknak a lehetősége teljesen megkérdőjeleződik. Azaz : .................

... „Csupán abból a szent és sérthetetlen , örök érvényű igazságként beiktatott elvből erednek, hogy akinek az Isten hivatalt (hatalmas, döntési jogkört stb.) adott, annak észt és tévedhetetlenséget is adott.
Még élnek, és az utóbbi évben megerősödtek azok a történelminek mondott hagyományok, hogy amit az egyszer az állampolgár felett álló Hivatalok kimondtak, azt kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. 
Egy állampolgár ilyen merészséggel nem rendelkezhet, hiszen ő van a hivatalért, és nem a hivatal érte. „
.......... A Hatalom Széke ........................ tkatalin.uw.hu /doc.


„Egy jogállamban egy ilyen nemzetközi szerződés erőt és bizalmat ad az ország polgárának, hogy higgyen abban, neki jogai vannak, és azt meg is védheti adott esetekben. „...........

„ Ha egy állami gépezet felhatalmazva érzi magát arra, hogy az egyszerű esetben lábbal tiporjon alapvető jogokat, törvényeket sértsen meg, akkor nincs biztonságban senki. Akkor bármikor jöhet a kafkai világ, és bárkit el lehet ítélni bármiért, mert nem védheti meg magát”

„ Ha az alkotmányos jog – véleménynyilvánítás, tisztességes eljárás stb. – kézi vezérléssel kerül vizsgálat, mérlegelés alá, az megkérdőjelezi a jogállamiságot. A negatív történelmi hagyomány alapján jelenleg is létezik az Országos Igazságszolgáltató Tanács (OIT) által történő kézi vezérlés. Létezik az a sajátos ügyészi és bírói mechanizmus, mely minden olyan esetben olajozottan működésbe lép, amikor a hatalom egy bírósági ügyet saját érdekében politikai ügynek minősít. ............
„ Az állam nem mindenható, és nem mindenható egyetlen egy hivatalnoka sem.

Kivonatolva: Havrilla István, Magyar Nemzet 2003 06. 16 –i számából.
tkatalin.uw.hu