A Budafokról kilakoltatott néggyermekes édesanya újabb kétségbeesett levele. /Barikád nyomán/
Végső elkeseredésemben és utolsó lehetőségként kérem az Önök, segítségét! Nem is tudom, hol kezdjem… Talán a radikális végkifejletnél kezdeném.
2010. június 15-én, a kilakoltatási moratórium ellenére brutális kegyetlenséggel vették el az otthonunkat. Az Édesanyámat majdnem a sírba tették, hiszen olyan sokk érte a 300 fős terminátor sereg láttán. Három csöppnyi kislányomat a barátaink menekítették ki a gyámhatóság karmai közül, de még így is több órát bujdokoltak az erdőben, üldözőik elől…
Hiába voltak segítségünkre civil szervezetek, akik önzetlen segítséget nyújtva tették ki magukat a rendőri atrocitásnak, hiába voltak parlamenti képviselők, és hiába voltak segítségünkre különböző pártoktól (nem parlamenti) EMBER-ek, nem tudták megakadályozni ezt a szörnyűséget! Pedig erre csak egyetlen egy embernek kellett volna egyetlen tollvonással intézkednie…
A történet persze nem itt kezdődik és nem is ér véget…
Az egész kerek történet 2003-ban kezdődött el.
Azt azért elmondanám, hogy ma Magyarországon nincs olyan hivatal és vezető beosztású politikus, akit ne kerestem volna fel az ügyemmel kapcsolatban, de zárt ajtókkal és süket fülekkel találkoztam mindenütt, annyi volt az egész hozzászólásuk, hogy együtt éreznek velünk, de sajnos nem az Ő kompetenciájuk segíteni ebben az ügyben! Hozzáteszem, nem csak mi vagyunk ebben a helyzetben, hanem tudomásom szerint 1 millió 700 ezer család….
Tehát nemcsak a saját családomnak kértem a segítséget, hanem ezeknek a családoknak is . HIÁBA! Nekünk még annyiban szerencsésnek mondható a helyzetünk, hogy nem kerültünk rögtön az utcára, mert egy család felajánlotta a saját házát, átmeneti segítségképpen a családomnak.
És itt kezdődik az, ami nagyon jellemző ma a magyar társadalomra. A család, aki segítségünkre sietett, most problémával találta szemben magát, mert rajtunk segíteni próbáltak. Így mivel mi nem kívánhatjuk és nem is akarjuk, hogy miattunk bármi kellemetlenséget kelljen elszenvedniük, még karácsony előtt el kell hagynunk a házat, melyet felajánlottak számunkra…
Ha valami csoda nem történik, akkor bizony az utcára kerülünk… a kislányokat elragadja az állam brutális intézménye a gyámhatóság… Édesanyám, aki csodával határos módon élte túl ezt a brutális rendőri attakot, ezt már nem fogja túlélni… Mi meg…
Sürgős megoldandó problémánk miatt, hogy ne kelljen a telet az utcán töltenünk, mi is gőzerővel keressük a megoldást. Azonban "több szem többet lát" alapján és az időszűke miatt nemzeti érzelmű honfitársaimhoz is fordulok, és kérem segítségüket. Ha van olyan személy vagy család, aki rendelkezik olyan budapesti vagy Budapest környéki házzal, amelyet fel tud ajánlani és amelyben hét ember (három felnőtt és 4 gyermek) és két kutyánk elfér, kérem keressen meg bennünket a krisztina.tauzin@gmail.com e-mail címen, hogy a részleteket megbeszélhessük.
Minden segítő kézre szükségünk van!
Tisztelettel:
Tauzin Krisztina s.k.
Budakeszi, 2010. December / Álomhava / 01.
szerk.megj:
Korrupt, gyilkos ”társadalomban” csak ez a módszer várható azzal szemben, akik ezt a helyzetet generálták, előidézték. Nincs sem család, sem gyermek. A pénz, a vagyon az Úr. Az élet, az emberi értékek, a gyerekek jövője annullálva lettek 1996 óta, s napjainkban már, meghatározhatatlan mértékben. Határtalanul dúl az ingatlanmaffia és szedi brutálisan az áldozatait.
Csak egy a kérdés. Meddig,... meddig tehetik meg ezt büntetlenül ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése