Ennyire egyszerű a megoldás, még is süket fülekre talált az eltelt két évben.
Terjesszük, hátha meghallja végre a kormány!
Kedves Dabasi Tamás!
Ezúton szeretném megköszönni az (immár sokadszor) érdekemben is tett erőfeszítéseiteket, a küzdelmet, melyet soha nem fogyó erővel és lendülettel folytattok tovább még akkor is, ha az eddig vajmi kevés hatással volt a "döntéshozókra".
Szeretném kijelenteni, hogy most is és ezután is teljes mellszélességgel kiállok az általatok megfogalmazottak mellett, és teszem ezt nevemmel, személyes adataimmal alátámasztva, ha a szükség úgy hozza.
Engedd meg, hogy néhány gondolattal megpróbáljak hozzájárulni ehhez a küzdelemhez. Többségük nemsajátom, hanem olvastam, nálam bölcsebbektől hallottam őket. Meglehet, sőt valószínű, hogy némelyek már bennetek is megfogalmazódtak, talán már sokkal előbb, mint bennem. Mégis szeretnék nekik hangot adni, talán csak a magam megnyugtatására, a helyzet összefoglalása érdekében, talán azért, mert minél többen gondoljuk ugyanazt, annál hamarabb valósággá fog válni, amiért - meggyőződéssel és hittel kijelentem - nem hiába harcolunk.
1. Határozottan kiállok az ember Isten által adott jogai mellett, amelyeket semmilyen hatalom el nem vehet tőlünk. Az első és legfontosabb a szabadsághoz való jog. Én és minden embertársam szabadnak születettünk a Földre, és ezt el nem felejtjük. Nem nyomhat el bennünket tovább semmiféle önjelölt hatalom; nem tart tovább rabszolgaságban senki és semmi. Eztán az Isteni törvények szerint élünk, nem a minket elnyomó hatalom igazságtalan törvényeinek engedelmeskedünk.
2. A Föld kincsei mindenkit egyformán megilletnek, úgy mint az ivóvíz, energiaforrások, ásványkincsek. Mindezekkel való rendelkezés nem egy önmagát megválasztott elit előjoga. Minden földi embernek egyformán joga van bőségben és nyugalomban élni. Minden embernek joga van hozzájutni mindazon javakhoz, mely életükhöz, boldogulásukhoz, jólétükhöz szükséges. Valamint minden embernek joga van élvezni munkája gyümölcsét: a házát, autóját, vállalkozásának jövedelmét, melyekhez tisztességes munkával jutott hozzá. A felvett hitelek csak kiegészítették a rendelkezésünkre álló, adózott jövedelemből származó pénzösszegünket, amelyet jogos igényeink kielégítésére fordítottunk, mert minden embernek joga van egy otthonhoz, gépkocsihoz, vállalkozáshoz és egyáltalán mindenhez, amire szüksége van.
3. Én a magam részéről hajlandó vagyok visszafizetni a hitelt, amit felvettem, mert azt kívánja a tisztesség, hogy amit egyszer kölcsönkértem, az vissza is kell adni. De nem vagyok hajlandó tovább szótlanul tűrni, hogy kiszolgáltatott helyzetemmel a bank visszaéljen, és elvegye tőlem még azt is, amim sosem volt. Ezért azt szeretném, hogy devizahitelemet a hitel felvételekor érvényes árfolyamon alakítsák át forinthitellé, és az eddig tőlem jogtalanul kicsalt milliókat visszamenőleg vonják le a tőketartozásomból. A továbbiakban fizetem tisztességgel a tartozásom részleteit, de csak annyit, amennyi jár. Az otthonomhoz jogom van, és ezt nem veheti el tőlem (senkitől sem) senki.
4. Nem nézem ölbetett kézzel, hogy tönkreteszik a családomat, házasságomat gyermekeim jövőjét. Véget kell vetni ennek az egyoldalú, hazug, képmutató, elnyomó pénzügyi rendszernek. A döntéshozók ezután az emberek érdekeiben cselekedjenek, vagy tűnjenek el a szemünk elől. Váltsák fel őket olyanok, akik a közjó érdekében, jóindulattal, az igazságot képviselve cselekszenek. Szolgák ők, a népet szolgálni szerződtek, nem az elnyomásunkra, kizsákmányolásunkra.
5. Kikérem magamnak az undorító, kétszínűségtől bűzlő telefonos zaklatásokat. Minden alkalommal, amikor nem fizetek napra pontosan, folyamatosan zaklatnak. Megkérdezik, mi az oka, hogy nem fizetek. A válaszom, és ezt üzenem a bank vezetőinek: az az oka, hogy már kiloptak a zsebemből minden tartalékot, és megfosztottak (talán nem éppen ők, de döntéshozó társaik) a tisztességes munka lehetőségétől is. SMS üzenetekben visszahívást kérnek, de én nem fogom visszahívni őket, mert nem akarok beszélni velük, mert a beszélgetés elég egyoldalú: ők mondják, fenyegetnek hol burkoltan, hogy teljesen nyíltan árverezéssel, hitelfelmondássakm én meg vegyem tudomásul. Nem veszem. Kérnek újabb telefonszámokat, de én nem adom meg, mert éppen elég ez az egy, amit tudnak. Megkérdezik, mikor tudunk fizetni. Sokszor fogalmam sincs, mégis addig veszekszenek velem, amíg mondok egy dátumot. Aztán persze a szememre vetik, hogy miért nem teljesült. Közlik velem, hogy felszámolják a figyelmeztető levelek díját, pedig én nem kértem soha, hogy ilyesmit küldjenek nekem. Tudom én pontosan, mikor mennyivel "tartozom". Felszámolnak 3500 Ft különeljárási díjat bizonyos idő elteltével, pedig semmiféle külön eljárás nem történt az ügyemben. Megkérdeztem mire föl? A válasz: ez már régi gyakorlat. Mikor mindezt számonkérem, kioktatnak, hogy az én devizahitelemről van szó, amit vállaltam és aláírtam, és ők csak segíteni szeretnének. Persze, vállaltam, de ilyen mértékű árfolyamemelkedésről nem volt szó. A "segítségük" pedig nesze semmi, fogd meg jól!
Mutogattak nekem grafikonokat annak idején a bankban, hogy hosszú távon kiegyenlítődik az árfolyamingadozás, és bizonygatták, nincs nagy kockázat. Magyarul: szándékosan húztak be a csőbe. Mondjuk ki végre: mindez szándékosan történt. Emberek százezreit szeretnék előre megtervezett módon nyomorba dönteni, kisemmizni. Van egy rossz hírem a számukra: NEM FOG MENNI, mert az emberek felébredtek, már átlátnak rajtuk, és nem fogják hagyni. Itt a vége a réginek, és kezdődik valami új, egy jobb, igazságosabb világ, amiben teljes szívemmel hiszek, és kész vagyok minden erőmmel segíteni a mielőbbi megvalósulását.
Rád bízom, mihez kezdesz mindezzel, amit leírtam. A jövőt közösen építjük, eljött az egység ideje. Nem kell semmi más, csak jussanak el ezek a gondolatok minél több emberhez, minél többen csatlakozzanak hozzá.
Üdvözlettel:
Koczorné Erőss Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése