Főbíró nélkül… - marad a kommunista múlt
A kommunista söpredék nem választotta meg a magyar államfő főbíró-jelöltjét. Így az érdekes hírű, hírhedettségű Lomniczi után ma nincs a magyar bíróságoknak legfelsőbb bírája. Pedig kellene, hiszen mintegy hatvan éves elmaradást kellene végre helyre tenni.
Ma a bíró mindenhez értő, mindenben ítélkezni hivatott és szakértő zseni, aki iratokból úgy ért az orvosi műhibáktól a szerzői jogon keresztül a sajtóperekig, mint senki más. És az ő döntése megfellebbezhetetlen, örök és támadhatatlan. Aki nem tiszteli a bíróságot, az bűnt követ el, noha ezt a bíróságot, amely ma Magyarországon regnál, aligha lehet tisztelni, csakúgy, mint a rendszer kiegészítő sakáljait, az ügyvédeket. Persze általánosítani sem szabad, hiszen van néhány bíró, ügyvéd és ügyész, akiket eddig nem sikerült sem fenyegetéssel, sem pénzzel, sem a személyes barátság okán eltántorítani a független és tisztességes ítélkezéstől… A baj azonban az, hogy ezek vannak kisebbségben.
Ugyanis hová fordulhat ezernyi megalázott ember, akiket lakásaikból fondorlatos módon kitettek, s tíz bíró is a bűnözők pártjára állt, sutba dobva a jogot, az igazságot, az emberi méltóságot és mindent, ami a megalázott ember alapjoga. És a tíz bíró egyiklét sem vonták – mert nem vonhatják – felelősségre… mert az meg az ő alapjoguk ebben a bűnözőkkel összejátszó aljas, és embertelen rendszerben.
De hova fordulhat az, akit kiraboltak, tízmilliós kárt okoztak neki, s bíró azzal védi a bűnözőket, hogy azok csak mentették a pénzüket – azt a pénzt ami soha sem volt az övék. Kihez menjen ma panaszra az, akit aljas indokból, hamis vádaskodással perelnek úgy, hogy aki perel, az külföldi „magyar”, s döntsön bármiképpen a bíróság, őt viszontperelni nem lehet, mert nincs magyarországi bejelentett lakása. S kit kérjen az a magyar államoplgár, akiről a bíróságon hamis vád hangzik el, és a II. II. kerületi feltehetően megvett bírónő nem adja ki a vádaskodó ellen szóló jegyzőkönyvet… ugyanis ilyen esetekben nincs feledékenység… És sorolhatnánk azokat az alapvető és pici ügyeket, amelyek a bírókon múlnak, azok lelkiismeretén és erkölcsi értékrendjén.
És az ügyvédek? Sok közülük a társadalom alja. Hazug és a joggal takarózó alattomos férgek, akik pénzért mindre képesek. Ám, ez ellen aligha lehet tenni, hiszen a kutya a kutya bőrét nem eszi meg elvén, a kamara sem egészen azon igyekszik, hogy a nyilvánvaló ügyvédi bűncselekményeket feltárja, és megtisztítsa az ügyvédi kart ezektől a pitiáner csirkefogóktól.
Nincs tehát új főbíró, és egyelőre marad az a jogtipró, politikai kényszer és/vagy egyéb juttatások, kinevezések fejében ítélkező kétes és senki által nem tisztelt, de tiszteltnek kötelezően nevezendő társulat.
Kinek jó ez? – kérdezhetnők, de a kérdés költői. Tudjuk kinek, kiknek jó ez. A jelenlegi politikai alja-elitnek. Azoknak, akik egy telefonnal kirángatják a bajból párttársaikat, a haverokat, a besúgókat, akik hasznára vannak a hatalomnak, a maffiózó politikai erőket. S jó azoknak, akiket a bíró nem hallgat ki egyes ügyekben, mert az illető vagy miniszterelnök, vagy más magas rangú tisztségviselő… hiába látható még a gyengeelméjű polgár számára is, hogy ezek bűncselekményeket követtek el, azt is látják, hogy azoknak szabad, nekik meg nem… és ez a társadalom erkölcsi romlásának gyökere. Ma már ott tart a társadalom, hogy a bankomatot a helyéről kirángató bűnözőnek drukkol… mert legszívesebben maga is ezt tenné… Ugyanis a jog és az igazságszolgáltatás elvesztette megbecsülését, hitelét, s ma már inkább lenézett, bűnpártoló csürhének tartja a társadalom nagyobbik része az e területen – nem hivatását gyakorló, hanem – dolgozó és egymással összejátszó talárosokat. És bizony mekkora ez a különbség… a hivatás gyakorlása és a munkavégzés között! Ezt a különbséget pedig érzi és tapasztalja a nép, az állampolgár, a jogban reménykedő, de megcsalatkozott ember.
Kell tehát az az új főbíró, aki vállalja és végig viszi azokat a jobbító, a bíróságok erkölcsi hitelét visszaállító terveket és célkitűzéseket, amelyektől alapjaiban válik az társadalom erkölcsi értékrendszere és értékítélete jobbá. Hiszen ezzel a társadalom épül, és válik békésebbé. Igaz, ehhez nem csupán a szocialista parlamenti alja-elit szavazatai kellenek, hanem egy erkölcsi mértékeket ismerő és azok szerint működő rendőrség, s persze olyan ügyvédi kar is, amely nem visszaél a jog által egyelőre nyújtott lehetőségeivel, hanem él azokkal a tisztesség határain belül.
Kell tehát az új főbíró… de nem lehet irigyelni azt, amit a vállaira vesz. Hiszen egy gazdag, lelkiismeretlen, jogellenesen hatalmon lévő, a jogot nem ismerő és el nem ismerő aljas politikai erő ellenszelében kell keményen és kitartóan dolgoznia. Olyan az a munka, amit vállalt, mint egy háborúban az első vonal. De bizakodjon Tisztelt leendő Főbíró Asszony! Mi, akik a mai bírósági viszonyokkal és erkölcsi normával ellentétes erkölcsi normát tartunk magunkénak - fedezzük Önt az első vonalban! Hiszen jobb, ha Ön tesz rendet, mintha a nép tenné meg Ön helyett. Csak egyre kérem: határolódjon el a ma még jogelődnek tekintett Rákosi-és Kádárféle bíróságoktól, és kérjen bocsánatot az azok által, valamint utódaik által máig elkövetett bírói bűnökért… mert a megtisztulás mindig a beismerésből, és a megbocsátásból ered.
Stoffán György
