Posta Imre nyílt levele a kormány tagjaihoz: távozzanak, míg nem késő!
2008-09-15. 08:06 Megjelent:Kurucz.infó
A kérdés csak az, hogy önök beleviszik-e egy polgárháborúba torkolló véres viszályba a nemzetet, vagy eddig még soha nem tapasztalt bölcsességről tesznek tanúságot, és végleg felhagynak eddigi ártalmas tevékenységükkel, miközben készek vállalni a felelősséget eddigi munkásságukért. Emberismeretem azt mondatja velem, hogy hiányzik önökből a bátorság, hogy cselekedeteikről számot adjanak, és elszámoljanak a magyar nemzet előtt mindazzal, amit a választópolgárok érdekében eddig megcselekedtek.
NYÍLT LEVÉL
Címzett: Magyar Köztársaság kormánya érintett tisztviselői
(Akinek nem inge, az is vegye magára!)
„Tisztelt” Kormány Úr/Hölgy!
Néhány gondolatom megosztom önnel, önökkel. Szívjóságból, önzetlenül, de intő szándékkal.
Mára már csak azok számára nem világos a Magyar Köztársaság gazdasági és politikai „elitjének” csődje, akik csukott szemekkel és fülekkel „közlekednek”. Az elmúlt évek történéseinek sora bebizonyította, hogy elődeikkel egyetemben egy olyan vezetői gárda birtokolja a hatalmat, amely kapkodó, közcélokat nem szolgáló koncepciót hangoztató, a demokráciát demagóg módon plagizáló, ám tetteiben annak alapvetéseit mélyen semmibe vevő, maffiózókra hajazó hatalmi bűnszövetkezetté nőtte ki magát. Már a látszatra sem ügyelnek. Véleményem szerint a kialakult jelen állapotnak legalább két összetett oka lehetséges. Először is: fogytán az idejük ahhoz, hogy a már megszokott „úri tempóban” folytathassák üzelmeiket. Másodszor: nincs meg a képességük ahhoz, hogy ügyes manőverekkel simíthassák el a nyilvánvalóan jogsértő, erkölcstelen cselekedeteik következményeit. Bebizonyosodott, hogy a csőd elkerülhetetlen! Amit még tehetnek, annyi, hogy jogállaminak kikiáltott, de valójában éppen a feudális viszonyokat idéző, 2008-ban elképzelhetetlennek tartott intézkedéseket hozzanak a saját védelmük, hatalmi pozíciójuk és kétes üzleti titkaik védelme érdekében, abból a célból, hogy a jövőben mindenképpen szükségszerű számonkérésük elkerülhetővé váljék.
A Magyar Köztársaság Rendőrségének szisztematikus szétzüllesztése, az „igazságipar” egy kézben való összpontosítása, mintegy konzorciummá degradálása, a rendvédelmi szervek tudatos és destruktív célú privatizáció felé terelgetése, a titkosszolgálatok magánkézben való üzemeltetésének titkos tervei, az ügyészségek és bírói taláros testület szakmaiságának szánalmasan szégyenletes, megalázó szintre süllyesztése, a gyülekezési jog korlátozásának terve minden józan gondolkodású állampolgárban felháborodást kell, hogy kiváltson. Szólásszabadság már régtől fogva nem létezik Magyarországon, ezt tapasztalataimból is tudom. A médiát bűnös módon manipuláló beavatkozásaik a demokratikus alapelvek lábbal tiprásával egyenértékű. Azok a minisztériumok - amelynek élére önöket, emberileg és szakmailag is megkérdőjelezhető (és sokak által meg is kérdőjelezett) személyeket helyeztek annak érdekében, hogy további korlátozásokkal lehetetlenítsék el a választópolgárok vélemény-nyilvánítási szabadságjogát - olyan antidemokratikus torzszülöttek, amelyek az összefonódás, a korrupció melegágyai.
Önök tudják, hogy mindezt számtalan tény támasztja alá, és mégsem tesznek a felszámolása ellen semmi hathatósat, sőt, azokat üldöztetik, akik megalapozott indokkal teszik szóvá ezt a közigazgatási nonszensz, szándékolt helyzetet. Radikalizmust és terrorizmust huhognak mindenhol és mindenkor, amikor a köz érdekében kellene fellépniük, de nem teszik, mert alkalmatlanok és éretlenek a demokratikus intézmények irányítására, üzemeltetésére. Nincs rendben sem a bűnügyi renoméjuk, sem pedig a közszolgálatiságuk. Nyilvánvaló, hogy óvatos becslések szerint is olyan gazdasági összefonódások, eltussolt bűncselekmények özöne, korrupt partizánakciók garmadája terheli az önök vállát, ami megengedhetetlen lenne egy demokráciát nem csak hazudó, faji és felekezeti ellentéteket, gyűlöletet mesterségesen szító, látszólagos legitimitással rendelkező „bűnszövetkezetben” egymást fedező, kimosdató, közpénzeken megtollasodott, külföldről irányított bábkormány részéről.
Önök lelki terrorban tartják a magyar nemzetet.
Önök folyamatosan visszaélve a néptől kicsalt hatalmukkal, pozíciójukkal, folytatólagosan kárt okoznak minden magyar állampolgárnak, a magyar nemzet szellemiségének. Önök azok elől élik fel a jövőt, akik ezt az országot építették, építik, és megtartani lennének képesek, ha hagynák nekik. Amit önök képviselnek, az a Magyar Köztársaság kiárusítása, a magyar nemzetet áruba bocsátása.
Önök árulók!
Gyermekeink jövőjét adták zálogba olyanoknak, akiket nem érdekli Magyarország elkövetkezője, illetve, saját jövőjüket éppen a magyarság pusztításában látják kibontakozni. Múltunkat, történelmünket meghamisították, a valódi eseményeket elhallgatják, titkosították, az érintetteket paktumokkal, fenyegetéssel, hallgatásra bírják. Olyan értékrendi válsághelyzetet teremtettek, amelyre nincs mentsége egy huszonegyedik században praktizáló, felelősnek gondolkodó embernek, még ha magát politikusnak is titulálja.
Szemmel látható módon pozíciójukat csak arra használják, hogy elkövetett tetteik, bűnös cselekedeteiket mások fürkésző szemei elől rejteni tudják. Önök azt gondolják, hogy minden csak kommunikáció és nézőpont kérdése.
Szerintem nem.
Vannak olyan erkölcsi alaptörvények, melyeket büntetlenül nem lehet megszegni, s melyeknek nem szabad büntetlenül maradniuk.
Radikális változások kellenek. Mondom: radikális változások!
Természetesen, egyetlen ép értelemmel és józan belátó képességgel rendelkező ember sem hiszi, hiheti el, hogy éppen önök lesznek azok, akik megteremthetik egy magas erkölcsű Magyarország alapjait. Mocskos kézzel nem lehet tisztát alkotni. Azt gondolom, hogy nemzetbiztonsági kérdést vet fel mindaz a jelenségvilág, amelyet naponta magunk körül tapasztalhatunk.
Az In-Kal Security és a Magyar Köztársaság Rendőrsége már olyan elválaszthatatlannak vélt kötelékben leledzik, ami sokaknál kiveri a biztosítékot, de hosszan sorolhatnám tovább a példákat. Magyarországon százmilliárdos csalásokat lehet elkövetni, korrupcióra minden harmadik, negyedik adóforintot elkölteni, és erről még rövid hírekben beszélni is lehet. De a tettesek rejtve maradnak. A szálak mindig a magasabb kormányzati körökbe, és azokon túl is futnak. Kérem, beszéljenek nekünk az olajos ügyekben nem játszott szerepükről, eltussolt bűncselekményeikről! Meghallgatjuk munkásságuk többi gyöngyszemének csilingelését is. A REND-et zsigeri szinten sóvárgó és tenni is kész személyeket megpróbálják elhallgattatni, besározni, más módon hiteltelenné tenni, ellehetetleníteni. Az átkos 50-es évek demagógiájának szelleme uralkodik most is az önök fejében, és a módszereik sem sokat finomodtak azóta, pedig – állítólag -, volt itt egy rendszerváltás, de valójában minden maradt a régiben.
Nem változott a paradigma, mert a „legvidámabb barak” elvtársi, cinkos attitűdje sem változott. Rettegő, félelemmel teli, tehetetlen dühtől őrlődő embereket látok, akik szenvednek. De azok is, akik most mossák kezeiket, és a renoméjukat polírozzák, ugyanúgy félnek. A félelem nem a felemelkedés útja, hanem az alászállás, az örvénylő süllyedés törvénye. Önöknek felróható felelősségük van mindabban, amit eddig azért tettek, hogy a magyarság önértékelése még tovább sorvadjon. Sajnos a szándékosságot én már nem tudom elvitatni ebben a kérdésben sem, de ennek már az erkölcsi felelősségen túl, büntetőjogi kategóriát is betöltő következményei kell, hogy legyenek.
Önök korunk valódi terroristái, zsarnokai! Nem áldozatai, hanem tettesei, sokadmagukkal, egyénenként, bár kollektív összeborulásaik révén akár csoportosan is. Jól látom, mi zajlik lelki síkon az emberekben, akik össze vannak zavarodva, mert nem tudnak dönteni. Nem merik elhinni a nyilvánvaló tényt, hogy folyamatosan és nagyipari szinten élnek vissza a bizalmukkal, döntési felhatalmazásukkal. Önök manipulálják a közvéleményt! Amikor önök a magyar nemzet ősi szimbólum-rendszerét támadják, akkor a magyarság lényegét a gyökereket sértik, a magyarság szellemiségének megsemmisítésére törekszenek. Szellemében, lelkében él a nemzet! Önök csalnak! Önöket egy erkölcsöt kicsit is ismerő és megtartó, megtisztulásra vágyó nemzet gyermekei diszkvalifikálni kötelesek, mert amit képviselnek, az a gyalázattal ekvivalens. Önöknek a nemzet felemelkedéséért kellene jellemesen dolgozni, nem pedig a lealjasításáért, a valódi problémák elhallgatásával, tagadásával, az információk manipulálásával.
Kormány úr/hölgy!
Figyelmükbe ajánlom a következő fogalom tüzetes áttanulmányozását és szellemének legalább minimális szintű gyakorlását: „A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül. A demokráciában a nép a politikai legitimáció egyetlen forrása. A politikai kérdéseket a nép közvetlenül népszavazáson vagy közvetett módon választott képviselőkön keresztül parlamenti választáson kifejezett többségi döntése alapján határozzák el. Ma a legtöbb demokráciákban döntéseket általában ezen képviselők hozzák, ezért ezeket képviseleti demokráciának nevezik. A szavazások tisztaságához szükséges a szólásszabadság, a sajtószabadság és a jogrend más szabályozásai.” (Wikipédia)
Az idézet utolsó, kiemelt mondatát külön a figyelmükbe ajánlom! Miről is szól most az „igazságszolgáltatás”, és milyen irányba tendál erőteljesen? Ugye nem pszichopata és elmebeteg vezetői gárda akarja mindezt pontosan fordítottan értelmezni? Mindenki, aki úgy gondolja, hogy a demokrácia elérendő ideális társadalmi berendezkedési forma, köteles mind az ellen a szavát felemelni, amit önök képviselnek, mert önök az anarchia előfutáraivá váltak.
Kérem, ezt se hagyják ki a tanulmányaikból!
„Az erkölcs vagy morál fogalma alatt mai köznyelvi szóhasználatunkban a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.” (Wikipédia)
Nem kommentálom!
Mivel a joggal úgy bűvészkednek, ahogyan csak képességeikből kitelik, ezért vágyják egyre többen a jogi visszaéléseken is túlmutató, sokkal stabilabb értékeket magában foglaló morált – ha úgy tetszik -, etikai megközelítést.
Sajnos a saját meglátásom, és környezetem véleménye szerint is, mindkét felemlegetett, egymástól nem elkülöníthető kérdéskörben önök régen leszerepeltek, s ami összetartja még a rendszert, az a külvilág felé mutatott hamis látszat, melyet az érintett érdekszövetségek félelme tart fenn, amelynek egyik jelszava:„Ha én bukok, akkor jössz velem te is!” Látjuk, érezzük ennek a köteléknek az üzenetét, és egyre többen nem fogadjuk el. Önök egymást zsarolva tartják egyben ezt a kormányzatnak nevezett színi társulatot. Ehhez asszisztálnak a titkosszolgálatok, nem pedig a nemzetbiztonság valódi megteremtéséhez. Bár milliárdokat költenek el közpénzből a bugyuta reklámjaikra, zagyva kampányfilmjeikre, szlogenjeikre, az értelmesebb rétegek szerint, a „pojáca társaság” hitelét vesztette, a színdarab megbukott. Mint olyan minisztereket, akik éppen azoknak a tárcáknak „felelősei”, amelyek kezében tartva sanyargatják és rejtik az igazságot, ahelyett, hogy azt hirdetnék, és érvényre juttatnák, szerintem csak egyetlen erkölcsi kötelesség terheli önöket.
Le kell mondaniuk! Higgyék el, nem lesz feltűnő senki emberfiának, hiszen egy esztendő alatt akár a harmadik gazdái már ezeknek a területeknek, de már bizonyítottak. Rossz gazdák. A Magyar Igazság(szolgáltatás) senyved attól, amit az elmúlt hatvan évben műveltek vele, de ez nem mentesíti önöket a felelősség alól. Ahhoz, hogy a Magyar Rendőrség, ügyészségek, bíróságok, büntetés-végrehajtás végre a dolgát tegye, ahhoz radikális lépésekre, változásokra van szükség, amelyek megtételére önöknek sem hajlamuk, sem képességük nincs, ezt már bizonyították. Kérem, adjanak egy esélyt az említett területek becsületes dolgozóinak azzal, hogy nem munkálkodnak életkörülményeik további ellehetetlenítésén, erkölcsi alapjaik folyamatos megingatásával! S mert tudom, hogy az életük nem egyszerű, és valójában semmilyen kérdésben nem dönthetnek, mert az önöket mozgató hatalmi mechanizmusnak vannak kiszolgáltatva, ezért azt kérem, legyenek olyan jók, és hasonlóan alkalmatlan, csak magánérdek-vezérelt csatlós kollégáikat, cinkos miniszter társaikat, államtitkárokat, szakállamtitkárokat is ragadják magukkal, de a miniszterelnököt hagyják meg, kérem! Engedjék ezt az országot végre fejlődni, szépülni, gyermekeinek okosodni, erősödni! Nem kérünk önökből, elég volt a hazugságokból, a nemzetbutító, nemzetpusztító manipulációkból! Békét és rendet szeretnénk!
A miniszterelnököt viszont egyelőre hagyják meg nekünk. Makacs ember: erős akarat, gyenge jellem. Ha nem bántják, nem támadják, magától is eloldalog majd, de ha tovább froclizzák, akkor még komolyabban fogja hinni, hogy ő maga a messiás, és folytatja „nemzetépítő” ámokfutását, pedig valójában alig várja, hogy ki tudjon már szállni ebből a mókuskerékből. Az önök túlélésének egyetlen valódi záloga, a nemzet tehetetlen gyávasága és butasága. Nem éri meg gyávának lenni, ezt egyre többen felismerik, mert felébredtek.
Jól tudom, nem fogadják meg intéseim, és a végkifejlet elkerülhetetlen, de úgy gondoltam, teszek egy kísérletet arra, hogy szembesítsem önöket a tetteikkel. Ahogy érzékelem, a társadalom józanul gondolkozó és felelősséget vállaló, nem ügynök és nem megélhetési bűnöző rétege a befogadóképességének határain jár. Mindenképpen mélyülni fog a krízis.
A kérdés csak az, hogy önök beleviszik-e egy polgárháborúba torkolló véres viszályba a nemzetet, vagy eddig még soha nem tapasztalt bölcsességről tesznek tanúságot, és végleg felhagynak eddigi ártalmas tevékenységükkel, miközben készek vállalni a felelősséget eddigi munkásságukért. Emberismeretem azt mondatja velem, hogy hiányzik önökből a bátorság, hogy cselekedeteikről számot adjanak, és elszámoljanak a magyar nemzet előtt mindazzal, amit a választópolgárok érdekében eddig megcselekedtek.
A következményeket jól ismerjük, de kíváncsiak vagyunk az előzmények minden részletére is. Az ország egy testi-lelki romokban heverő csődtömeg, amelynek meggyógyításához először a diagnózist kell megállapítani. A nemzet immunrendszere még működik, de nem tudom, hogy elég erős-e ahhoz, hogy a folyamatosan támadó vírusokkal, baktériumokkal szemben megfelelő ellenállást tanúsítson. Ha nem elég kitartó, akkor most lehetünk tanúi Magyarország agóniájának, a magyar nemzet nem is olyan lassú kimúlásának, melyet saját, ostoba, és demokráciának még esélyt sem adó, hazug programokat tervezgető vezetői okoztak.
Önök arra törekednek, hogy azt a velejéig megrontott „igazságszolgáltatási hazugság ipart”, amelyet szorgalmas és gyalázatos kezeikkel összetákoltak, a jövőben még csak kritikával se lehessen illetni, miközben az ott lázasan tevékenykedő közönséges, köztörvényes bűnöző vezetők tovább fedezhessék a politikusok és a mögöttük álló maffiózók hátát. Gyalázat, amire készülnek, szégyen, amit már idáig is cselekedtek. Valójában önök most hivatalosan is fasizálják az állami apparátust, amire nincs, nem lehet mentségük még az sem, hogy a saját bőrük megmentése érdekében bármire képesek.
Tudom, hogy az országot már eladták, kiárusították Izraelnek, az Egyesült Államoknak, Kínának, illetve azoknak az érdekcsoportoknak, amelyeknek a nemzetirtás, bér, adó - és adósrabszolga-tartás nem okoz morális dilemmát. Önök méltókká váltak a magyar történelem megvetett és üldözendő figuráinak címét viselni, mert pozíciójukkal, hatalmukkal visszaélve sorvasztották és alázták meg a nemzetet. Ha létezik Magyarországon közellenség, akkor az önök személye és cselekedetei merítik ki ennek a fogalomnak a valódi tartalmát.
A lelküket már eladták, és arra törekszenek, hogy a magyar nemzet lelkét is feláldozzák önös parazita érdekeik oltárán. Amit önök képviselnek, azt minden túlzás nélkül a Gonosszal lehet egy lapon emlegetni, ami ellen minden becsületes és lelki egészségét, lelkiismeretét megőrizni szándékozó embernek a végsőkig elmenve is kötelessége küzdeni, nemre, fajra, felekezeti hovatartozásra, korra és pártállásra való tekintet nélkül. Nincs helyük a közéletben, mert amit képviselnek, az alantas és minden ember számára lealacsonyító. Remélem, van még a tarsolyunkban „csodaszer”, „antibiotikum”, ami talpra állíthatja ezt a büszke és balsors által megtépázott, egykor naggyá lett birodalmat. Bízom benne, hogy nem a mostani méltatlan és jellemtelen „vezetői” gittegylet lesz az, ami vitustáncra kényszeríti a magyar népet. Ez lenne az igazi szégyen.
Ezért is kérem, hogy mérlegeljék szakmai és emberi alkalmatlanságukat, és kollaboráns társaikkal egyetemben tegyenek egy szívességet a Magyar Köztársaság egészének! Szálljanak magukba, és fejezzék be nemzetáruló tevékenységüket!
Felelős döntésükben már régen nem bízva,
Üdvözlettel:
2008-09-09
Posta Imre
